72. fejezet
Dr.
Vadász Péter
Este 6-kor a hetedikes KAPTÁR
becsöngetett Feriék kertkapuján. A kapu mellett egy
kis táblán ez állt:
- Tessék! - szólt ki egy
néni.
- Csókolom, Dr. Vadász
Péter urat
keressük. - mondta a kaputelefonba Ági.
- Már nincs
félfogadás. - válaszolt a
néni, és kattanás hallatszott.
Ági újra becsöngetett:
- Feri azt
mondta, hogy most vár az apukája minket.
- Ja, ti vagytok! Nyomjátok be a
kaput,
nyitom. - mondta már barátságosabban a
néni. Mire végigértek a rózsalugason,
már várta õket.
Nagyon elegánsan
öltözött néni volt, de
mikor látta, hogy a gyerekek mennyire megbámulják,
mentegetõzni kezdett:
-
Ne haragudjatok, de most lett vége a
fogadóórának, és én vagyok a
titkárnõ is. Én nem szeretem ezt a
cicomázkodást,
de az ügyfelek csak így veszik komolyan az
ügyvédet. Mintha a tudás attól
függene, hogy öltözik a titkárnõ.
- Sziasztok! - jelent meg Feri
(bocsánat, Arthur király) a lépcsõ tetején.
- Hallottam, mirõl beszélt anya. Az
üzletet az jellemzi, hogy milyen gazdag a berendezés,
milyen szépen öltözik a
titkárnõ. A hétköznapi környezetről
azt
gondolják, keveset keres apa, tehát rossz
ügyvéd. No, gyertek, mert a Híradó
elõtt végeznünk kell.
- Akkor ez olyan, mint a
színházban.
Szerepet játszanak. - súgta Kati Gógyisnak.
A dolgozószoba a nappaliból
nyilt,
nagyon elegáns volt. De Vadász bácsi már
kedvenc kicsit fakó pongyolájában
volt. A fotelekhez irányította a gyerekeket.
- Mondjátok, mirõl van szó!
- nézett
körül Péter bácsi. - Ki kezdi?
- Majd én elmondom. -
szólalt meg
Gógyis, és már vette elõ is a papírokat. -
Az elején meg kell mondanom, hogy
nem az ügyvédhez, hanem az önkormányzati
képviselõhöz jöttünk.
. Ez kellemes meglepetés. -
helyezkedett el kényelmesen a fotelban Péter bácsi.
Gógyis
röviden elmondta, hogyan tervezték
a játszótér
felújítását, hírdették meg a
rajzversenyt. Amikor elõvette a
pályázati felhívásokat, Péter
bácsi közbeszólt.
- A pályázatokkal ne
foglalkozzatok,
azoknak már meg
vannak a nyertesei. Meg
nem is vagytok pályázóképesek. Gyerekek
vagytok, nincs bejegyzett társadalmi szervezetettek.
Pályázni tud az önkormányzat is, és a
mieink értenek is hozzá. Eddig nagyon jól
csináltátok. A papírokat hagyjátok itt,
én csinálok egy elõterjesztést a
testületi ülésre.
- Ne adjam oda lemezen is? -
kérdezte
Gógyis, és egy kis fekete lapocskát vett elõ a
zsebébõl. - Vírusmentes!
- Ez igen! Profi munka. Feri! tedd
át a
gépre légy szíves! De külön
könyvtárba tedd, a gyökérbe!
- Kaptár néven keresd! -
vette ki
a lemezt Feri Gógyis
kezébõl, és indult
az íróasztalhoz.
- Én is erre gondoltam. -
mosolygott
Gógyis.
-
A játszótér-felújításokkal
rendszeresen foglalkozunk. Tudom, melyik albizottságoknak kell
megbeszélniük,
mielõtt a Testület dönt. Nagy szerencse, hogy nem új
helyen tervezitek. Lehet
teljesen átalakítani, akkor is a
felújítások közé tartozik. Erre van
keretünk.
- Van valami Uniós
kötelezettség, amit
be kell tartanunk. Jó volna tudni, mi van benne. - mondta
Melinda, és elõvette
a jegyzetfüzetét.. - Valami Európa Szabvány,
igen, EN 1176-1-7, EN 1177.
- Jó, ezt felírom,
kikerestetem és, ha
nincs meg magyarul, lefordíttatom.
- Apa, itt a naptárad. -
nyújtotta az
asztali naptárt Feri, majd a lemezt visszaadta Gógyisnak.
-
Egy kis üdítõt kinek adhatok? -
jelent meg Vadász néni tálcával,
poharakkal, és két rostos gyümölcslés
dobozzal.
-
Látjátok, nálunk ilyen jól kialakult
a munkamegosztás. - mosolygott Péter bácsi,
és belemerült a naptár
tanulmányozásába. - Augusztus elejére
lezongorázható. A hírekkel Ferit küldjem?
- Apa, Gógyisnak van E-mail
címe! -
figyelmeztette Feri.
- Szuper. Írd be légy
szíves a
Noteszbe!
Feri és Gógyis az asztalhoz
mentek, két
perc múlva már megint a fotelban ültek.
- Feri, én is
felírnám a címedet, ha
van. - vett elõ papírt Gógyis.
- Ne fáradj, a
lemezen egy textben megtalálod apáét is,
meg az enyémet is. - mondta Feri.
-
Csináljátok a pályázatok
bírálatát,
minden konkrétum elõbbre viszi a döntést. -
nézett a faliórára Péter bácsi.
A gyerekek felálltak,
kihörpintették poharaikat
és versengve
köszöngették a segítséget.
- Jó-jó! Ez még nem a
döntés! Majd
meglátjuk, ki nevet a végén! Én igyekezni
fogok, hogy gyõzzünk. - állt fel
Péter bácsi is. - No, szerbusztok!
Miközben kisorjáztak a
gyerekek a
szobából, odasúgta a feleségének: -
Remek kölykök!
Kati a kertkapuban ezt mondta a
KAPTÁR-nak:
-
Nyolc nap mulva jár le a pályázatunk
határideje. Nincs két hónapunk a
kidolgozásra és újabb egy hónap az
elhelyezési
pályázatra. A héten kidolgozzuk az
értékelést, és egy hét alatt
megcsináljuk.