73. fejezet
Az ördög nem alszik
Vad Vid felhívta János
herceget:
- Szia! Képzeld el, valaki kirakott
egy
plakátot a suli melletti játszótéren. Azt
mondja, "találjuk ki álmaink
játszóterét!" Mit szólsz hozzá?
- Gondolod, hogy Feriék voltak?
- Nem tudom, egy Kocsis Balázsnak
kell
leadni a pályázatokat.
- A hetedikben van ilyen nevû srác.
Ide
tudod hozni?
- Nem, még ágyban fekszem.
Ez a
cseresznye elcsapta a hasamat. Az apukám találta, õ hozta
haza.
- Én is azt nyögöm,
még mindig. Tudod,
mit gondolkozzunk egy pályázaton! Mi a határidõ?
- Július 1.
- Addig még van egy hetünk!
Mit szólsz
Ivor úr várához?
- Börtönnel, és
kínzókamrával? Nem
rossz! Felhívjam Ivor urat?
- Hagyd, az az én dolgom! Én
vagyok a
herceg! Szia!
- De vesztõhely legyen benne! Szia
Hercegem!
Vad Vid letette a kagylót, de nem
volt
képes nyugton maradni.
Az ágy melletti
asztalkáról papírt vett
el, és elkezdett tervezgetni. Címnek felírta: "A
TERROR HÁZA"
-
Kell egy torony, aminek a tetején az
õrszem figyeli, közeledik-e az ellenség! - mormolta. - Ez
mászókának sem rossz.
A toronyszoba a királylány börtöne. Mariont oda
zárjuk. Lesz itt egy
tanácskozó-termünk, ebben lesz a
vészbíróság, mellette a börtön
és a
kínzókamra. Elõtte egy várfal
felvonóhíddal, mellette a kivégzõfal a
sortûzhöz.
Ahová a katonák állnak, tesszük a
homokozót, abból lehet gyúrni a golyókat.
egyik oldalra a vérpad, ahol a fej a homokba hullik, a
másik oldalra a bitófa.
Mellé a deres, a vesszõzéshez. Hát nem
gyönyörû?!
És, mint aki jól
végezte a dolgát,
eloltotta az olvasólámpát, és mély
álomba merült.
Álmában
büszkén sétált fel-alá a torony
tetején. (Meg is jegyezte, hogy bástya kell, nem torony.)
Már azt hitte, nem
fog az õrsége alatt semmi sem történni, amikor
hátulról Little John kapta el a
karját. Robin letessékelte a bástya falán,
majd bementek a nagyterembe. Az
itélõszék elé lökdösték,
és egy székre ültették. Oldalt, a fal mellett
János
herceg vicsorgott, Hugó apát siránkozott és
Ivor úr vigyorgott. A nagy
asztalnál Robin és Marion ült, az asztal két
szélén. Látszott, hogy még várnak
valakit. Egyszerre felpattantak, és Little John is
felrángatta Vad Videt. A
terembe méltóságteljesen belépett Feri, a
Nottinghami bíró. Vagy mégsem? Feri
nem térdelt le János herceg elõtt, ahogy szokta
korábban, hanem rá sem
hederítve az asztalfõre, a neki fenntartott középsõ
székre ült. Robin állva
maradt, és megszólalt:
-
Azért jöttünk össze, hogy a
felségáruló János herceg és
bûnbandájának ügyét kivizsgáljuk,
és felséges
királyunk itélkezzék felettük. Térdre,
Õfelsége, Oroszlánszívû Richárd elõtt!
A négy vádlott egyszerre
esett térdre.
Feri odahajolt Marionhoz, aki megszólalt:
- Leülhettek.
- Robin fiam, hû szolgám! Mivel
vádolod
ezeket az embereket? - kérdezte a király
méltóságteljesen.
-
Felség! - hajolt meg Robin - Ezen
elvetemült János herceg kihasználva a
távolléted, magához ragadta a hatalmat,
és uralma alá hajtotta a szabad brit népet.
Terrort vezetett be szép hazánkba,
és aki nem engedelmeskedett neki, azt ilyen várakba
hurcoltatta. Száz meg száz
ilyen várat építtetett az országban
mindenütt, melyeknek "A TERROR
HÁZA" nevet adták. Vádolom Jánost ennek a
rendszernek a megteremtéséért,
fenntartásáért, a munkálatok és a
mûködtetés érdekében megnövelt
adókért, a
több ezernyi áldozat haláláért.
Vádolom Ivor urat ennek a
várnak a
mûködtetéséért, az itt kivégzett
ártatlanokért, a most is ebben a tömlõcben
szenvedõkért.
Mintegy vezényszóra
feljajdultak
Ricsiék a rácsok mögött.
- Vádolom Hugó
apátot, aki az egyház
nevében áldását adta a
gyilkosságokhoz. - folytatta Robin - És vádolom
Vad
Videt nemcsak azért, mert õ gyûjtötte be a foglyokat, õ
végezte el a hóhér
munkát, de õ volt ennek a
várnak a
megtervezõje is. A többi vár ennek a
mintájára épült. Ez utóbbival
megsokszorozta a bûnét.
- Befejezted, Robin? -
kérdezte a király,
- Igen felség. A vád
befejezte a
vádbeszédet.
- Marion! - fordult a király a
másik
oldalára - Mit tudsz felhozni ezen gazemberek
mentségére?
- Tiltakozom! - kiáltott
János herceg.
- Marion elfogult velem szemben, mert én akartam a Nottinghami
bíróhoz
kényszeríteni. Saját védõt kérek!
- Robin! - fordult oda a király -
Ezt a
vádat miért nem hoztad fel?
- Felség! Ez az
ármánykodása nem járt
sikerrel, ezt mi elintéztük. Éppen elég bûnt
követett el ahhoz, hogy a
terveiért ne büntessük. - válaszolt Robin.
- Vádlott! Van védõje? -
kérdezte a
király Jánost.
- Nincs itt, Uram. - mondta zavartan
János herceg. - A nottinghami bírót kértem
volna, de úgy tûnik, elfoglaltsága
miatt nem tudott eljönni a tárgyalásra.
- Marion kisasszony! Képes arra,
hogy
elfogultság nélkül védje a vádlottakat?
- Igen Felség! Legjobb
tudásom szerint
fogok eleget tenni a feladatomnak.
- Nos, ne húzzzuk az idõt, mit tud
felhozni a vádak ellen?
- Felség! Az Ön öccse,
János herceg
megpróbálta Önt a távollétében
helyettesíteni. Õ úgy gondolta, hogy az
uralkodás nem más, mint az emberek
megalázása, bármire alkalmas bábokká
nevelése, amire az elrettentés a legmegfelelõbb
eszköz. Ezt látta máshol is,
apjauránál is. Felség a
megkoronázása után azonnal a Szentföldre ment,
az ön
uralkodási elveit, gyakorlatát nem ismerhette meg. Tette,
amit minden uralkodó
tett. Kedvezett a normannoknak, elnyomta a briteket. Megosztotta az
alattvalõkat, hogy uralkodhasson fölöttük,
kijátszhassa õket egymás ellen. Ha
nincsenek az emberek között ellentétek, nincs
szükség uralkodóra. Akkor meg
minek a cím, a rang, a vagyon? Az áldozatok az
elrettentést szolgálták. "A
TERROR HÁZA" hálózat ehhez adott helyet. Az
egész egy véres színjáték
volt, hogy a királyi hatalmat elfogadtassa a néppel.
- És a többi vádlott? -
kérdezte a
király.
- Õk a parancsnak engedelmeskedtek. -
hajtotta le a fejét Marion.
-
Szólhatok? - kérdezte Robin, majd a
fejbólintást tudomásul véve felállt.
- Felség! A vád képviselõjeként, bár
igazat kell adnom tanult kollégámnak, azt kell mondanom,
hogy ez a szemlélet
nem menthetõ. Még akkor sem, ha végignézzük
az uralkodók hosszú sorát,
gaztetteiket. Ha õket állították volna akkor
és ott, ahol uralkodtak bíróság
elé, ugyanúgy elitélték volna õket, ahogy
most én ajánlom ezt. Emberekkel nem
lehet így bánni. Megalázni õket egy cím
elfogadtatása érdekében, életeket
kioltani a hatalomért nem szabad! Az ember szabadnak
született, senkinek sincs
joga, hogy szabadságától a másikat
megfossza. A hatalom önmagában felesleges és
ártalmas dolog.
Barátaimmal
a sherwoodi
erdõben a harcok közötti nyugalmas napokon vidáman,
boldogan éltünk. Hogy a
harci eseményekben én vezettem a többieket, az a
javaslataim elfogadása, erõm,
ügyességem elfogadása miatt
volt, nem azért, mert én voltam a vezetõ. Gyakran volt
ellenjavaslat is, és, ha
megvitatva másnak a terve jobb volt, azt fogadtuk el, ha
más alkalmasabb volt a
végrehajtásra, õ vezetett minket. Tuck barát
ravaszabb, Little John erõsebb
nálam. Marion józanabb, elõrelátóbb,
óvatosabb. Nekem vannak ötleteim, végre is
tudom hajtani õket, de hiú vagyok, és néha
túl vakmerõ. Be kell mutatnunk az
embereknek, hogy ezek a vérenzõ fenevadak milyenek, le kell hogy
szedjük róluk
a mázt, amivel fenségesnek, imádandónak
mutatták magukat. A másik három
vádlottról. Nem értek egyet tanult
kollégámmal, hogy csak a parancsot hajtották
végre. Ez elsõsorban
Vad Vid esetében
jól látható. Parancsra, kényszerbõl ilyet,
mint "A TERROR HÁZA"
kiagyalni nem lehet. Ez a gyilkos hajlamainak, vérgõzös
vágyainak iszonyatos
eredménye. Megtervezni a kínzás, a
megalázás színterét, a gyilkolás
eszközeit,
a látványosság minnél elrettentõbb
módját, ez parancsra nem megy. Vad Vid
vádlott, állj fel! Milyen utasítást
kaptál?!
- Semmilyet. János herceg csak azt
kérdezte meg, mit szólok Ivor úr
várához. - vallotta Vad Vid. - El kezdett
mûködni a fantáziám, és rajzolgattam.
Végül az én rajzomat fogadták el.
- Hát igen. - mondta
szomorúan Robin. -
Egy ember önmagában nem tud uralkodni. Kellenek a
fantáziadús ötletadók, a
pénzéhes rablólovagok, a hatalmat isteni
eredetûnek prédikáló papok és a
vérszomjas katonák. Ivor úr! Állj fel!
A szólított felállt,
és elkomolyodott.
- Hány ember van a
tömlõcödben? -
kérdezte Robin.
- Olyan száz-kétszáz
között, nem tudom.
- Született bírói
itélet az ügyükben?
- Talán 50 esetet
vizsgáltunk végig. A
többiek szökésétõl tartani lehetett, elõzetesen
tartóztattuk le õket.
Marion hírtelen az asztalra
borult,és
sírva fakadt.
- Mi történt? -
kérdezte tõle
Oroszlánszívû Richárd.
- Az apám is az õ
börtönében van. 4
éve, itélet nélkül. - zokogta Marion. -
Kérem Felség, engedje meg, hogy ne
képviseljem tovább a védelmet!
- Igen, mert megszöktél az
esküvõnkrõl!
- csattant fel Ivor úr.
- Amit zsarolással akartál
kikényszeríteni, a vagyon
megszerzéséért. - mondta szigorúan Robin.
- Nem az én ötletem volt,
Hugó apát
javasolta! - hárította el a felelõsséget Ivor
úr.
- Ez is az egyházi
szolgáltatások közé tartozik?
- fordult Robin Hugó apáthoz.
- Tartozott az apátságnak.
- Mert uzsorakamatot számolt fel a
kölcsönért! - vágta rá Ivor úr
A két úriember
egymásnak ugrott.
- Hagyjátok abba! - kiáltott
rájuk
János herceg.
- Te beszélsz, aki hónapokig
nálam zabáltál!
Hát miért adósodtam el? - támadt rá
Ivor úr
- Na ebbõl elég volt! - állt
fel a
király. - A bizonyítási eljárást
lezárom. A vádlottakat vidd Little John a
kínzókamrába! A bíróság
döntésre visszavonul.
Vad
Vid álmában olyan élesen jelent meg
az általa tervezett kínzókamra képe, hogy
12 éves kora ellenére elsírta magát,
és felébredt. A padlón feküdt. Úgy
látszik, hogy álmában kapálózott
és
legurult. A feje mellett egy papírlap feküdt. A hajnali
derengésben apró
darabokra tépte a papírt. Ez megnyugtatta. A
sírás abbamaradt. Visszafeküdt az
ágyra, és nyugodtan újra elaludt. Nem volt Vad Vid
többé!