67. fejezet
Az útravaló
- Csókolom, sziasztok! - nyitotta
ki a
kocsi hátsó ajtaját Oszi.
- Te már itt vagy? -
csodálkozott Pötyi. - Bori, bemutatom neked Oszit, a Professzorunkat.
- Szia, Bori vagyok! Már hallottam,
hogy jössz, és hozol nekem valamit.
- Igen. Ma a KAPTÁR-sakkal
kitaláltunk
egy vetélkedõ lehetõséget a dobozi cigányoknak.
Itt leírtam mindent, amit
mondtunk. Nézd majd meg légyszíves, és
sürgõsen szólj vissza, hogy meg akarod,
tudod-e szervezni. Benne van a borítékban Jutka
címe, telefonszáma, sõt a
dobozi nagymamájáé is.
- Tudod, Jutkával Csabán
ismerkedtünk
meg, most ötödikes volt, és minden nyáron
Dobozon nyaral. Nagyon ügyes csaj. -
magyarázta Pötyi Borinak.
- Biztos, hogy, ha belefogsz a
szervezésbe, szükséged lesz társakra. -
folytatta Oszi - Nekünk a KAPTÁR
bevált. Csináltam nektek egy lapot, ami segít
kideríteni, hogy ki melyik
feladatra a legjobb. Majd ezt is
nézd
meg, ha ceruzával kitöltöd, jobban megérted,
és el tudod magyarázni a
többieknek is. A beírásokat meg ki lehet
radírozni, és mások is kitölthetik.
- És akkor magunknak is
csinálhatunk
kitûzõt? - kérdezte Bori Pötyitõl.
- Borikám! - mondta Jenõ
bácsi -
Egyedül Pötyiéknek csinálunk KAPTÁR
kitûzõt. ha rendelnek, adhatják nektek is.
- Ez érdekes és komoly
kérdés. -
szólalt meg Pötyi - Nem azért, mert ti
csináljátok a kitûzõket, hanem, mert ez
a jogunk azt jelenti, hogy nekünk kellene mindig
eldöntenünk, hogy az ország
másik végén esetleg megérdemli-e egy csapat
a KAPTÁR kitûzõt. Nem vagyok biztos
abban, hogy ezt akarjuk-e. Azokról
kellene döntenünk, akiket már nem is ismerünk.
Pénzért nem akarjuk továbbadni,
lehet, hogy egy nagy szaporodásnál mi sem tudnánk
kifizetni nektek. Azt hiszem,
hogy csak abban szabad döntenünk, amihez értünk.
Eszerint a Most Mutasd Meg
vetélkedõt mi javasoljuk, ha megszervezitek, van valami
közünk hozzá. Nektek
meg tudjuk rendelni. Ha Dobozon, Békéscsabán
már nélkülünk alakul KAPTÁR, ott
lemondunk a jogunkról. Szerintem Békáson, az
iskolánkban még van közvetlen
kapcsolatunk. De ezen túl, ha kérdezik, megadjuk a
címeteket, keressenek meg õk
titeket.
- Az elsõ én lennék! -
szólt közbe
Balogh Laci bácsi. - Az 50 darabot már megrendeltem,
kifizettem, ugye, Jenõ!
Most kérem a jogot, hogy ahol a tanácsadásaim
alapján KAPTÁR-ok szervezõdnek,
ott én adhassam át a kitûzõket.
- Nem lehetne valamilyen
megkülönböztetõ jelzést használni? -
kérdezte Oszi.
- Dehogynem! - mutatta Pötyi a
sajátján
- Nézzétek meg az enyémet! Itt alul a
kaptár alatt egy sorban 5 méhsejt van. Az
Isten is arra teremtette, hogy oda számokat írhassunk.
- Minden darabot külön
számozzunk? -
kérdeezte gyanakodva Jenõ bácsi.
- Nem! Csak minden rendelésre
jelentkezõnek! - magyarázta Oszi - Pötyiék a
nulladikok, nekik nincs számuk.
Laci bácsi az elsõ, akiknek õ rendel, olyat kapjanak, amiben egy
"1"
szám van középen. Ha Dobozon is beindul
nélkülünk új csapat, legyenek a
"2". Ha Jutkáék Csabán beindulnak, "3". És
így tovább.
- Köszönöm, hogy
gondoltál rám, az
üzletnél fontos, hogy ez az elsõ! - mondta Laci
bácsi. - De azt kérhetném, hogy
ne kör, hanem ovális alakú legyen? Tudod,
hosszúkás! Mi felnõttek így lennénk
másmilyennek, mint a kerek kitûzõs gyermekek.
- Akkor viszont már 200 ezer
rendelõ is
lehet, mert külön számozhatjuk a kerek és a
tojásalakú kitûzõket. - mondta Jenõ
bácsi. - Gyere kisunokám, búcsúzzunk el,
mert mindjárt indul a vonatunk!