68. fejezet
Otthoni
számtanóra
- De most már felelj a
kérdésemre! Miért
érdekelt, hogy ki mondja meg, mit lehet
csinálni?
-
Tudod, egyre több pénzünk van. A
kazettákból, a parlagfûbõl, és néha kezdek
félni. Volt Békéscsabán, olyan tanár
bácsi, aki ÁFÁ-s számlát
kért. Azért is adtuk oda a szövetkezetnek a
pénzünket,
hogy ne legyen Pötyinél ennyi. Az én feladatom lenne
megtudni, hogy Dobozon
milyen szabályokat kellene betartani egy bulinál. Olyan
sok rossz hírt lehet
hallani betörésekrõl, rablásokról.
Miért csinálják ezt az emberek? És
miért nem
akadályozza meg a törvény?
- Az elsõ kérdésed
könnyebb. Egyre több
a szegény ember. Munkahely nincs, valahogy élni kell.
Sokan nem látnak más
megoldást, mint, hogy elvegyék mástól,
akinek még van pénze.
- Azt tanultuk hittanórán,
hogy Isten
tiltja a lopást. Itt a lakótelepen is annyi munka lenne.
Emlékszel a bulira,
amikor ti felnõttek is egy csomót felsoroltatok!
- Azt könnyû! Mert mindenki
arról
beszélt, ami õt zavarja, neki hiányzik. Aki meg
felajánlott valamit, az abból
indult ki, amit õ vállalna. De ezek nem biztos, hogy
találkoznak egymással, és
fõleg nem biztos, hogy akinek szüksége volna valamire, tud
is fizetni érte.
- Te megcsináltad Ágiék falióráját, és
csavarhúzót, forrasztópákát
kaptál érte.
- Igen, és nagyon jól tudom
is õket
használni. De megenni mégsem lehet õket, csak, ha
pénzes munkát kapok.
- A pénzt sem lehet megenni. A
cseresznyét, meg a zöldborsót, a
salátát viszont igen.
- Csak nem mindent lehet így
cserébe
megkapni. Kenyeret, sót, mosóport a boltban lehet csak
venni, és ahhoz pénz
kell. Pénzért mindent lehet kapni, ezért
lopják a pénzt.
- Akkor elég volna
megszüntetni a szegénységet,
és nem lenne lopás sem?
- Ennyire nem egyszerû a dolog.
Minél
többje van valakinek, annál többre vágyik. Van
lakása, be kell bútorozni. Van
bútora, kellene egy autó. Van autója,
valahová kellene menni vele. Megismert
egy szép tájat? Jó volna ott egy nyaraló.
Megvan a nyaraló? Fel kell újítani,
azt is be kell rendezni.
- Ezzel vége?
-
Nem, itt kezdõdik a baj. Annyira
hozzászokott a pénzgyûjtéshez, aki idáig
eljutott, hogy nem tudja abbahagyni.
Híres festõk képeit veszi meg, egyre
drágább riasztóberendezést
vásárol. Egyre
jobban félti, amije van. A pénz értéke
romlik, meg kellene õrizni. A banki
kamat nem túl sok. Keresni kezdi a jobb hozamot
ígérõ lehetõségeket. Elkezd
részvényeket vásárolni, hogy jobb
áron majd eladja. Elkezd egy vállalkozást,
nyit egy boltot, vagy egy üzemet.
- Ez nem baj! Dolgozókra lesz
szüksége,
több embernek lesz munkája, pénze.
- Az attól függ. A tulajdonos
csak
addig dolgoztat, amíg megéri neki. És olyan
áron, pontosabban bérért,
amennyiért neki még hasznot hoz.
- Tehát igyekszik minél
kevesebb bért
adni?
- Igen.
-. De, ha kevesebb a bér, az
emberek
kevesebbet tudnak költeni. Így nem lesz pénzük
arra, hogy megvegyék, amit
gyártanak.
- És eladhatatlan lesz az
áru,
tönkremegy a vállalkozás, az utcára
kerülnek az emberek. De ez nem látszik elsõ
ránézésre. A vállalkozó nem
számol azzal, hogy attól, hogy õ kevesebbet fizet,
csökkenni fog az árujának a forgalma. Õ nem a
saját dolgozóival számol, hanem a
többiekkel, akiket nem õ fizet.
- És a más
vállalkozások nem igyekeznek
keveset fizetni?
- Dehogynem. Ezért nincsenek vevõk
a
boltokban, bár tele vannak
áruval.
- Ha minden dolgozó tízszer
annyit
termel, mint amennyi bért kap, akkor csak az egytizedét
tudja megvenni annak,
amit összesen megtermeltek.
- Azért ez nem teljesen stimmel!
Nem
mindenki dolgozik a használati áruk termelõinél.
Vannak, akik gépeket
csinálnak, vannak, akiket az állam foglalkoztat, vannak a
nyugdíjasok, és ti
is, gyerekek.
- És az állam mibõl fizet a
dolgozóinak?
-
Az adókból. Mindenki adózik, aki
vásárol, ez az a bizonyos ÁFA. Többnyire az
árnak az egy ötöde. Akinek személyi
jövedelme van, az fizet belõle adót legalább az egy
ötödét. A vállalkozások a
nyereségükbõl fizetnek társasági adót,
minimum 18 százalékot.
- Ha egy dolgozó kap az
árból 10 %-nyi
bért, ebbõl levonnak 20 % jövedelemadót, és
amit vásárol belõle, annak a 20 %-a
is adó, az ÁFA. Akkor öt
dolgozó eltart
kettõt. És akik még, vagy már nem dolgoznak?
-
A gyerek után az állam ad családi
pótlékot, vagy iskoláztatási
támogatást, a nyugdíjasok nyugdíjat, a
betegek
táppénzt, vagy rokkantnyugdíjat kapnak. A
vállalkozók pedig az adózott
nyereségbõl élnek.
- Az mennyi lehet?
-
Ez teljesen változó. Attól függ, hogy
mennyire veszik a termékét. Egy biztos, a banki
kamatnál több. Gondolj bele,
hogy van sok pénzed. Szeretnéd megõrizni az
értékét, mert romlandó jószág
a
pénz, mostanában 8-10 %-ra becsülik az
évenkénti pénzromlást. A
párnád alatt
nem tarthatod, mert ott romlik. Amikor kiveszed onnan, már
kevesebbet ér, mint
amikor betetted. Vagy beteszed a bankba, vagy kezdesz vele valamit.
Mivel ez
több fáradsággal, idegeskedéssel jár,
mint a banki betét, ezért csak akkor
vállalkozol, ha többet tudsz kivenni belõle, mint amennyi a
banki kamat.
- De ez nem a termékre
számolódik,
hanem a pénzre, amit beleteszek a vállalkozásba,
ugye?
-
Igen, ez a befektetés hozama. De
tulajdonképpen mit tesz bele a termékbe a
vállalkozó? Anyagot, emberi munkát,
és gépet. Ebbõl a gép, a nagy
értékû, hosszabb távon használható
épület az, ami
nem térül meg egy év alatt, de minden évben
félre kell tenni az egy évre esõ
részét az értékének, hogy, ha majd
elromlik, tönkremegy, meg legyen a pénz az új
megvásárlására. Tehát egy
évben
nagyjából annyi a termék költsége,
amennyi a befektetés.
- És akkor a nyereség is az
éves banki
kamatnál kell nagyobb legyen?
- Igen, ez nagyjából igaz.
Most a
lakossági betétek után 18 % kamatot fizet a bank.
- Akkor a nyereség is
nagyjából 20 % a
termék árából! - kiáltott fel Rozi.
- Most miért kiabálsz? -
csodálkozott
Tõsi bácsi. - Eddig egészen nyugodt voltál.
- Nyugodt nem voltam, de most
mérges
vagyok. A bér 10 %, amibõl megkap a dolgozó nyolcat,
amibõl a boltban még
levonnak további 20 %-ot. Tehát a fizetés a
dolgozónak 6,4 % az árban. Közben a
vállalkozó és az állam közösen
nyer 20, meg 3,6 %-ot. Majdnem négyszeresét
annak, amennyit a dolgozó elkölthet. Ez
disznóság! Ezért kiabáltam.
-
Tévedsz, mert még nem beszéltünk a
nem dolgozóknak fizetett pénzekrõl. Azok nem az
adókbõl, hanem a
társadalombiztosítási
járulékból jönnek, amit szintén a
dolgozók bére szerint
fizet a vállalkozó és a dolgozó.
- Az más, mert nem az állam
és a
vállalkozó haszna. Azt azért gondolom meg is
kapják, akik nem dolgoznak.
- Részben meg, de
óriási hivatalok
foglalkoznak velük, és az ott dolgozókat is fizetni
kell valamibõl.
- Akkor ott is lehet pazarlás.
Menjünk
vissza a vállalkozásokhoz! Ott általában
nem egy-két dolgozóval dolgoztat a
vállalkozó, ugye?
- Nem, van, ahol ezer-tízezer
alkalmazott is van.
-
De a 10 százalékos bérrész az összes
dolgozó bérét jelenti, és a nyereség
is az összes vállalkozóét. Lehet, hogy egy
vállalkozó zsebébe folyik be a 20 %, és egy
század százalék jut egy dolgozóra?
Egy ezer fõs üzemben a vállalkozó kétezerszer
többet keres, mint egy dolgozó?
- Hát, igen, ez neki az üzlet.
- Mit csinál õ ezért?
- Adja a pénzét.
-
És azt a pénzt honnan szerezte? Ha az
elõbbi példánál maradunk, az ezerfõs üzem
beindításához mennyi bért kellett
összegyûjtenie?
-
Ha 20 százalékos a nyereség, abból 5
év alatt térül meg a befektetés. Egy
dolgozó bére az éves nyereség egyezred
rész, öt évre az ötezrede. Tehát, ha
nagyon spórol, semmire nem költ, minden
jövedelmét félrerakja, ötezer év alatt
már össze is gyûjtheti a befektetéshez
szükséges pénzt. Még egész fiatal lesz
hozzá. Persze lehet ezt rövidíteni
is.
Dolgozik 20 évig, a bére felét
félrerakja. Beindul 10 dolgozóval. 5 év alatt
megtérül a pénze, és az hússzor
annyi, mint, amit fejenként kaptak az alkalmazottjai. Ha
még 5 évig folytatja a
tíz fõvel, megkétszerezõdik a tõkéje. A
következõ 10 évben már 20 fõvel
dolgoztathat. Az ötödik 10 évben 40 fõre
bõvíthet. A hatodik évtized a 80 fõs,
a hetedik a 160 fõs, a nyolcadik a 320 fõs, a kilencedik a 640 fõs,
és végre a
tizedik évtizedben már 1280 fõvel mehet a
vállalkozás. Ez mindössze száz éves
idõszak, az unoka már élvezheti is, amit a nagyapa
elkezdett.
- Akkor most, akik tíz év
után lettek
nagyüzemek tulajdonosai hogy csinálták?
- David Rockefeller, egy amerikai
milliárdos azt mondta: Minden centrõl el tudok számolni,
csak az elsõ egymillió
dollárról nem vagyok hajlandó nyilatkozni.
- Ezt meg is tudom érteni.
És így már
azt is, ki mutatja a példát a szegényeknek a
lopásra.
- Na,
készülõdj kislányom, lassan indulunk
lovagolni! Majd este folytatjuk. - simogatta meg Rozi fejét
apukája.