66. fejezet
A Keletiben
Balogh bácsi kivitte
Boriékat a
vonathoz. Az öreg Wartburg
hátsó ülésén
most csak a két kislány, Bori és Pötyi
ültek.
- Tudod, azért szokatlan volt
nekem,
hogy ti pestiek mindig dolgoztok. Tegnap az mi bemutatónk, de
Ágiék már a
játszótéren gondolkodnak. Tomiék
tépdesik a szalagokat, miközben nekünk
szerveznek programot Dobozra. Ebédhez az ezüsthegyi
munkátokkal szereztek
zöldséget. Semmi játék? Semmi pihenés?
- Emellett készülõdnek a
KÖR-ök, van
egy ellenséges csapatunk, kezdõdik a bukott gyerekek
közös tanulása Pirivel a
pótvizsgára. Rozi készül a tanári
KAPTÁR-ba augusztusra. De nem ez az érdekes.
Ez állati jó játék! Mi
találtuk ki, magunktól
csináljuk. Nyaralásra nincs pénzünk, nem is
nagyon kívánjuk. Szívesen vagyunk
együtt, és tetszik, amit csinálunk. Majd
meglátod, ha elkezditek a Most Mutasd
Meg-et, menet közben egy csomó új ötletetek
lesz, és azok visznek tovább.
Mindennek megvan a határideje. Hajtani kell. Most volt a ti
elutazásotok a
határidõ Oszinak. Nektek, amikorra Dobozra érünk,
kell sok mindent elintézni. Ágiék találtak pályázati
hírdetményt a játszótér
felújításhoz. A beadási
határideje június 30. A
tanári KAPTÁR-nak szeptemberre végeznie kell,
akárcsak a bukott gyerekeknek.
Augusztus 20-tól kell postáznunk a megrendelt
kazettákat. A gyümölcsök,
zöldségek csak bizonyos idõszakokban szedhetõek. Amit
vállaltunk, teljesíteni
akarjuk.
- És semmi
kikapcsolódás?
-
Ne hidd, hogy besavanyodtunk!
Egyszerûen hajt minket a lendület, a határidõ, meg a munka
öröme. Rozi ma megy
lovagolni. Neki ez a kikapcsolódás. Én ma
délután olvasni fogok. Tegnap
megtáncoltattátok az egész sulit. És a
közös munka sem verejtékes, unalmas.
Beszélgetünk, viccelõdünk, miközben jár a
kezünk. Nézd, csak! Megérkeztünk a
pályaudvarra. Ott már Oszi integet.