65. fejezet
Választás
- Apu! Ki mondja meg, hogy mit lehet
csinálni? - kérdezte Rozi, amikor hazaért Pötyiéktõl.
- A törvény. -
válaszolta meglepetten
Tõsi bácsi. - Hogy jutott ez az eszedbe?
- Mi, vagy ki az a törvény? Az
én
feladatom lenne megtudni, hogy Dobozon milyen szabályokat
kellene betartani egy
bulinál. - magyarázta meg a kérdését Rozi.
- A törvény egy
szabály. Sokféle lehet.
Attól függõen, hogy mire, vagy kire vonatkozik, és,
hogy ki hozta.
- Honnan hozta?
-
Na várj csak! Az, hogy levegõt
veszel, természeti törvény. Amikor minden
evés után fogat mosol, azt anyukádtól
tanultad, tõle jött a törvény, amit persze az
orvosoktól, gyereknevelési
könyvekbõl vett. Vannak tehát szokásokon,
tapasztalatokon alapuló törvények.
Amit a távfûtésért ki kell havonta fizetnünk,
az egy megállapodás alapján hoz
minket havonta nehéz helyzetbe. A megállapodást az
önkormányzat kötötte a
távhõ-ellátóval. Az önkormányzat helyi
rendeletben közölte velünk, hogy
fizetnünk kell, és, hogy a lakás nagysága
szerint. Ez egy, a kerületi lakosokra
vonatkozó törvény. Az önkormányzatot a
felnõtt lakosok választották a
választási törvény alapján. Ezt az
országgyûlés hozta, az egész országra
érvényes, és az országgyûlés, vagy
más néven parlament tagjait, a képviselõket
is mi 18 éven felüliek választottuk.
- Állj! Ez nekem sok! Most hagyjuk
ki a
nekem természetes törvényeket, a levegõt, a
fogmosást. Ezeket akarom is
csinálni. De amit nem akarnék, azt miért kell?
- Mert akiket választottunk a
képviseletünkre, így döntöttek.
- Nem azért
választottátok, mert azt
akartátok, hogy minket képviseljenek?
- De igen. Elmondták, hogy mit
csinálnának az érdekünkben, és amelyik
jobban tetszett, azt választottuk.
- És honnan tudták, hogy az
a mi
érdekünk? Megkérdeztek minket?
- Nem. Az emberek különbözõ
megoldásokat gondolnak jónak az egyes
problémákra. Akik nagyjából
egyformán
gondolkodnak egy pártba csoportosulnak.
- Például?
-
Vannak, akik azt gondolják, hogy nem
kell beavatkozni a dolgok menetébe, legyen minden szabad,
és akkor jól fognak
menni a dolgok. Mások szerint õk tudják, hogy mit kell
csinálni, ezért mindent
õk akarnak eldönteni. Van olyan párt, amelyik a többi
országhoz akar
kapcsolódni, és van, amelyik legszívesebben fallal
venné körül az országot, és
mindent helyben egyedül intézne.
- Ha mindent szabad, akkor az erõsebb
tud lopni, ölni is. Ha elhisszük, hogy az egy párt tud
mindent, úgy csap be,
ahogy akar. Ha másokhoz akarunk hasonlítani, nem lesz
mindenki az, aki. Ha
mindent helyben intézünk, egy csomó dolgot kell
csinálnunk, amit mások már
sokkal jobban régóta csinálnak.
- Igazad van, egyik sem
tökéletes
megoldás. Azért mondtam, hogy amelyik jobban tetszett,
azt választottuk. Nem
igazán tetszett, csak jobban.
- Ezt mondtam a békéscsabai
gyerekeknek
is. A jobb nem biztos, hogy igazán jó, csak jobb, mint a
másik. És Jutka
vitatkozott, hogy nyelvtanból õk másképp
tanulták.
- Veled értek egyet. De van
más
szempont is. Négy évig tud egy ilyen egyformán
gondolkodó csoport bizonyítani.
Általában nem sikerül nekik, ezért a
választáskor többen szavaznak olyanra, aki
még nem mutatta meg, hogy õ hogyan csinálja.
Nálunk nem valakire szavaznak,
hanem valaki ellen.
- Azt hiszem, hogy egy
kivételével
mindegyik párt gondolataiban van jó, de mindenre
használni nem szabadna. -
mondta Rozi. - A szabadság addig jó, amíg
mások szabadságát nem fenyegeti. Ami
máshol bevált, lehet, hogy nálunk is jó.
Amihez mi értünk jobban, azt csináljuk
mi. Nem hiszem, hogy van olyan ember, aki mindent a legjobban tud. Aki
ezt
mondja magáról, valamiért hazudik. De
miért? Miért akarnak a pártok nyerni a
választáson?
-
Ez érdekes kérdés. Volt egy amerikai
film, ahol az egyik ember 60 millió dollárt
költött a newyorki
polgármester-választás elõtt a kampányban.
Ez sokszorosa a kapható
polgármesteri fizetésnek. Miért érte meg
neki? Ha csak pénz szempontjából
nézzük, kell lennie egyéb haszonnak is benne. A
polgármester elég szabadon
dönthet különbözõ kérdésekben.
Villamost vegyünk, vagy metrót építsünk?
És
kitõl vegyük? A magyar
gyártól újat,
vagy a máshol leselejtezettet? Vagy a metrót kivel
építtessük meg? Mennyiért?
Ezek mind pénzt érõ kérdések. Nem a
városnak, az országnak, hanem az
ajánlkozóknak. Nagy üzletek. És aki
többet kínál a döntéshozónak, az
kapja a
megbízást.
- Nem az dönt, hogy melyik a
nekünk
jobb megoldás? A legolcsóbb, a leggyorsabb, a
legtöbb munkahelyet adó, a
legkevésbé környezetszennyezõ?
- Mondd kislányom, láttad
már a
polgármesterünket a metrón, a HÉV-en utazni?
Vagy a miniszterelnököt?
- Nem, soha. A TV-ben is a
csodaautókból szállnak ki. Miért nem az
dönt, aki használni fogja? Aki ért
hozzá?
- Te hogyan döntenél villamos,
metró
ügyben?
- A metrót nem Óbuda
felé tervezik.
Nálunk csak HÉV és busz jár.
Mindenképpen megkérdezném a budapestieket. Ha
tudjuk, hogy hányan akarnak dél-budai metrót,
villamost, buszt, HÉV-et,
kiszámolnák a szakemberek, hogy hol nem bírja a
forgalmat a meglévõ járat. Hol
kell bõvíteni, gyorsítani, korszerûsíteni? Melyik,
mikor kell? Mennyi pénz
kellene hozzá? Összesen mennyi pénz van rá?
Valószínûleg kevés lesz. Honnan
mennyit lehet mennyiért szerezni? Ha ezt mind tudjuk, lehetne
árajánlatokat
kérni. A felsõ határ a meglévõ, erre
fordítható pénz. Persze meg kell azt is
nézni, hogy ki mikorra vállalja a munkát,
és mennyire lesz nekünk jó. Erre a
TV-ben és élõben is vitákat kellene tartani,
úgy, hogy bárki hozzászólhasson.
- Egy ilyen programmal nyernél is.
-
mondta Tõsi bácsi.