. Kedves mûvész
úr,
gratulálok.
- Szeretném megköszönni
ezt az óriási
lehetõséget ... - kezdte Kolompár bácsi.
- Semmi akadálya, nyugodtan
köszönje
meg! - szólt közbe az igazgató bácsi.
Összenevettek.
- Látod, milyen aranyosak a
gyerekeid?
- kérdezte Jenõ bácsi, miközben körbemutatott.
- Igazad van, látszik, hogy
kitettek
magukért.
- Már nem annyira, nézd meg
a képemet
rólunk.
- Fantasztikus. Itt mit csinálnak?
-
Mutatott a hetedikesek csoportjára az igazgató
bácsi - Egyébként János vagyok.
- Itt számítják ki,
hogy hova kell
tenni a tálakat, és hogy mennyi ideig lehet a napot a
bejáratra vetíteni. Nézd
csak, itt az õ rajzuk. Visszalapozott és
megcsodálták a háromszögeket, a fény
útját, végül az elrendezés
rajzát. Amúgy Jenõ.
- Igazi fizikai-matematikai
feladvány.
- mondta elismerõen János bácsi, aki
egyébként ezeket a tárgyakat tanította.
- Ha láttad volna, ahogy egy
szál
sapkával mérték meg, milyen
szögben esik
be a fény.
- Itt látom. Úttörõ
koromban csináltunk
ilyen szögméréseket. És a mások
csoport? Hát nem Kolompár?
- Õk azt nézik, ahogy Bálint
rajzolja a
kis unokámat. Itt van a rajz másolata. Nagyon
tehetséges a gyerek.
- Melyik a modell? Nem látok
lófarkas
lányt. - nézett körül János bácsi.
- Borikám, gyere ide! -
szólt Jenõ
bácsi az unokájának, aki odaszaladt hozzá.
- Az is.
- Õ az én unokám és
tanítványom. -
ölelte magához a büszke nagypapa
unokáját.
- Bori, azt hallottam, hogy te is
szépen rajzolsz. Bemutatnád nekem?
- A bácsit rajzoljam le? -
kérdezte
Bori készségesen.
- Nem, dehogy. Szeretném, ha Rozi
lenne
a modell. Nézd csak, most jön Éva néni. Õt is
ismered ugye? Legyenek õk ketten!
Bori nekilátott, de elõtte
összekacsintott
nagypapájával. A rajzot egy nagy körrel kezdte.
Az
igazgató bácsi egy darabig nézte,
hogy dolgozik Bori, majd észrevette, hogy egyre sûrûbben
nyílik az ajtó,
szálingóznak az évzáróra a
vendégek. Ahogy beléptek, a szemükhöz kaptak
felnõttek, gyerekek egyaránt. Ahogy kiléptek a
fényfoltok bûvkörébõl,
felfedezték a bemutatót, és egyenesen mindenki
arra ment. A tálak már elfogytak
volna, ha a KAPTÁR-kitûzõs gyerekek nem
magyarázták volna el mindenkinek, hogy
azok nem eladók, de rendelni lehet az itt jelenlévõ
mûvésztõl. Kolompár bácsi
már ellapozta korábbi rajzát, és az
érdeklõdõk kívánságait kezdte megrajzolni.
Elõször mindig egy nagy körrel kezdte. Gógyishoz
már be kellett állítani egy
gyereket (Pötyi csapatából Józsit), hogy
minél gyorsabban elkészülhessenek a
másolatok. és aláírhatóak legyenek a
megrendelések.
Bori megráncigálta az
igazgató bácsi
zakóujját.
- Tessék megnézni a rajzomat!
A
kép egy tálat ábrázolt, amelyen Éva
néni átöleli Rozi vállát.
Mögöttük a Kõrös-part látszott a hatalmas
tölgyek, és
egy faház sarka. Mindketten ültek egy
fatönkpadon, és közöttük a
lábuknál egy, Rozi derekáig érõ hatalmas
KAPTÁR
embléma. A tál karimáján kis
virágok, madarak és méhecskék
között helyenként
feltûnt megint egy-egy KAPTÁR.
- Ezt megveszem! - mondta az
igazgató
bácsi. - Nagyon ügyes vagy.
- Nem lenne jobb, ha tálba
készíteném
el? - kérdezte Bori.
- Nem a nagypapád
csinálná?
-- Úgy látom, neki bõven
lesz egyéb
dolga. Mindketten a saját rajzainkat tesszük át
rézbe. A kitûzök voltak csak,
amiket mindketten csináltunk. De azok egyszerûek. A
nagytál az más. Azt
megálmodni, megrajzolni és kikalapálni ugyanannak
kell.
- És mennyiért
csinálnád meg? -
kérdezte teljesen üzleties hangon az igazgató
bácsi.
- Mennyit érne meg magának?
kérdezett
vissza Bori.
- Nem tudok mihez viszonyítani.
Legyen
mondjuk ötezer forint.
- Rendben! Egy hét múlva
tudom postára
adni.
- Jó, de akkor ne ide az
iskolába,
hanem a lakásomra kérem.
- Itt egy rendelõlap. - nyúlt Bori
az
asztalra és elvett róla egy papírt.
Az
igazgató bácsi elõvette a
szemüvegét, és gondosan átolvasta a
rendelés szövegét. Bólintott, és
elõvette a
tollát.
- Tessék várni egy percig,
mindjárt
hozzák a másolatokat. - figyelmeztette Bori.
Már
jött is Józsi, és hozta a két lapot
az irodából. János bácsi
kitöltötte a kihagyott rovatokat, a vételárat,
az
elõleget, a szállítás határidejét 10
nappal késõbbre, a nevet és a címet. A
végén aláírta mindkét
kitöltött példányt, és odaadta Borinak,
aki szintén
aláírta, hogy a rendelést a túloldalon
lévõ minta alapján, a fenti feltételekkel
elfogadja, és az elõleget átvette. Amikor az
igazgató bácsi átnyújtott neki
három darab ezerforintost, sajnálkozva mondta, hogy nem
tud visszaadni.
- Te nem olvasod el, amit
aláírsz? Nézd
csak meg jobban! - figyelmez- tette
János
bácsi.
- Dehát itt hatezer forint
vételár van,
és háromezer elõleg! - csodálkozott Bori - Nem
ebben állapodtunk meg!
- Meggondoltam magam. Baj? Így nem
vállalod?
- Dehogy! Nem! Nagyon szépen
köszönöm,
legyen máskor is szerencsém. Az egyik lapot odaadta az
elsõ megrendelõjének, a
másikat letette az asztalra. Az elõleg eltûnt a bõ
szoknyája ráncai között. Az
asztalra rakott rajzot felkapta egy néni, és azt mondta
Borinak:
- Kislány, most én
rendelnék tõled.
Rajzolj nekem egy tálat, amin egy baromfiudvar van!
Bori azonnal munkához
látott, az
igazgató bácsi pedig mosolyogva elsietett az
irodájába. Nemsokára megszólal a
csengõ, és kezdõdik a ballagás, majd az udvaron az
évzáró.