A
nyolcadikos osztályokban ünnepélyes
csendben ültek a gyerekek. Az elõttük lévõ
tarisznyákban megtalálták a
kitûzõket, és azok már ott csillogtak a fehér
ingeken, blúzokon. Az ajtó
fölött, a tábla körül
virágdíszítés dicsérte a hetedikesek
szépérzékét. Az
osztályfõnökök arról beszéltek, hogy
most elhagyják az általános iskolát,
és elsõ
önálló döntésük alapján
folytatják tovább az útjukat az Élet
felé. Beszéltek
arról is, hogy az utóbbi két hónap
változásai most még csak ebben az iskolában
váltak általánossá, más helyeken
esetleg nem is hallottak róla. Vigyázzanak, ne
akarjanak ajtóstól rohanni a házba, és
úgy felforgatni a másik iskolát, hogy az
a tanárok ellenlépéseit,
bezárkózását idézze elõ. Ne
minõsítsék õket már az
elsõ napokban lázadóknak, ne legyen eleve gyanús,
ha megszólalnak.
Persze arra fognak törekedni, hogy
ezt
a tanulási módszert átvigyék,
meghonosítsák ott is. Ezt nem lehet, és nem is
akarják megtiltani. De, ha rosszul fognak hozzá, mindent
elronthatnak. Ha
viszont jól választják meg a partnereket a
gyerekek és a tanárok közül, lassan,
óvatosan célt érhetnek.
-
Ne felejtsétek el, Rozi a kérdezéssel
kezdte! Minden tanár szereti, ha olyan kérdést
tesznek fel neki a tanulói, ami
elõrevivõ, hasznos, amire tud válaszolni. Az iskolák
tanrendjében négy évenként
van egy bizonyos fokú ismétlõdés. Ugyanazon a
témakörön belül tanítanak, csak
részletesebben, mélyebben. A jobb megértés,
a gyakorlati alkalmazás érdekében
feltett kérdések mind a tanárok, mind az
osztálytársak szempontjából jók. A
gimnázium végén minõsítik érettnek a
fiatalokat. Érettnek arra, hogy
kiléphessenek az Életbe, hogy ott helyt tudjanak
állni. Legyen egy általános
mûveltségük, aminek segítségével
tudnak másokkal beszélgetni, megértenek egy
képet, egy idézetet, egy színdarabot. A "Mindent
tudni akarok" jelszó
nem ellenszenves a tanároknak. Tapasztaltátok, hogy egyes
osztálytársaitok
bizonyos tananyagokat jobban ismernek, fõleg az
újdonságokat, mint a tanárotok. Ez
a másik iskolában is így lesz. Ha õk is
megszólalnak, az is jó elõrelépés. A
Hármasok Klubját is be tudjátok vezetni. De itt is
elõször ti kérdezzetek! Ki tudná
neked elmagyarázni ezt, vagy amazt. Figyeljetek, és, ha
valaki már nem ért
valamit, amit ti tudtok, mondjátok el neki!
A szerepléssel vigyázzatok! Nem szabad elsietni.
Van az iskolákban
szerepjáték, egyre több helyen. Éva
néni nekünk elmesélte, hogy a
békéscsabai
gyerekek hogyan javították fel a tanárok
bemutatóit a kazetta hatására.
Keressétek meg a változtatható, jobbá
tehetõ pontokat!
- Négy évig voltam az
osztályfõnökötök.
Hogy jó, vagy rossz emlékeket õriztek-e meg rólam,
a ti dolgotok. Mindenesetre
számíthattok rám késõbb. Ha ilyen
beilleszkedési gondotok van, megbeszélhetjük.
Tudjátok, ez úgy van, mint azokban a családokban,
ahol több gyerek van. A szülõ
féltve szereti mindegyiket, még, ha többet is
foglalkozik a kisebbekkel. Jobban
rá vannak szorulva. Ti most elhagyjátok ezt az
iskolát. Fájó szívvel engedlek
el benneteket, mert mindenkiben találtam szeretnivalót.
Lesz új, ötödikes
osztályom, de nehéz lesz átállnom tananyag,
és magyarázási színvonal
szempontjából. Veletek újra találkozni
mindig jó lesz nekem. Az utóbbi két
hónap kevés tapasztalatot adott. Késõbb biztos,
hogy több tanácsot fogok tudni
adni nektek a beilleszkedéshez. És ez alatt nem a
mostaniak elfelejtését, hanem
az átvitelét is értem.
Ezután
következett a bizonyítványok
kiosztása. A gyerekek valamennyien kellemes
meglepetésekkel találkoztak. Szinte
minden tantárgyból azt kapták, amire
számítottak, de inkább jobbat. Egymásnak
mutogatták, felborult a rend. A tanárok mosolyogva
nézték a felbolydulást. A
csöngetés most nem szünetre, vagy
órakezdésre hívott, azt jelezte, hogy ideje
elindulnia a ballagóknak. Vállukra vették,
hát kis tarisznyájukat, és a
legkisebbekkel legelöl, növekvõ sorba rendezõdtek, és
az osztályfõnök után
kisorjáztak az osztályból. Elõször a
szüleik, testvéreik fogadták õket,
elhalmozva virágokkal. Felhangzott az ének, a "Ballag
már a vén
diák", majd, ahogy mentek tovább a szokásos
többi is. Ahogy elkezdték az
osztályokat körbejárni, kezdõdött a
ballagó-hangulat kialakulása is. Az elején
még idõnként hallható kacarászást
helyenként szipogás, kicsorduló könnyek
váltották fel. Korábbi haragosok, haverok
álltak a folyosók falánál, adták
át
virágjaikat, és a veszekedések,
versengések, sõt verekedések emléke
megváltozott. A kapcsolat jellege, milyensége messze
tûnt, csak maga a
kapcsolat ténye maradt. "Velünk volt"
És a búcsú a volt ellenfelektõl is
fájt.
A
menetek virághalmoktól roskadozva érkeztek le az
udvarra, ahol a bejelölt (és a
fõpróbán begyakorolt) helyre beálltak. Az
énekkar átvette az éppen énekelt
ballagó-dalt. (Mi tagadás, jobban hangzott, mint a
nyolcadikosok
kamaszhangján.) A tanárok asztalánál
már ott állt az igazgató bácsi és
helyettese. A ballagók élérõl az
osztályfõnökök is odamentek az asztalhoz. A
családtagok félkörben az asztal mögött
helyezkedtek el, a többi osztály a
ballagók két oldalán.