Rozi gyorsan bekapkodta az ebédet.
Szeretett volna minél gyorsabban bemenni a suliba. Nagyon
kíváncsi volt, hogy
áll a bemutató elõkészítése. Furcsa.
Nincs benne az új KAPTÁR-okban, mégis
felelõsséget érez értük. Talán, mert
az egész KAPTÁR-dolgot õ kezdte el? Egy
másik ügy is foglalkoztatta. Apukája mondta
ebéd közben, hogy másnap, szombaton
megint mehet lovagolni. De régen volt utoljára! Igen, a
vakáció elsõ napján.
Dehát, az alig egy hete volt, a múlt
hétvégén! Mintha egy hónapja lett volna.
Ennyi minden történt ezen a héten? Érdekes ez
az idõvel. Egyszer
"ólomlábakon mászik", máskor meg "rohan".
De más a gondja
most. Vajon a sárkányok intézték most is?
Szükségük lenne rá? Vagy csak látni
akarják? Mindegy, az is öröm, hogy
Tündérrel, a kis pónilóval találkozik.
Gyorsan átöltözött,
hogy ne kelljen
hazajönnie már az évzáró elõtt,
és elindult a suliba.
Fél kettõkor, amikor a suli
kapujához
ért, majdnem elesett, úgy nekiütközött a
hatalmas biztonsági õr bácsinak.
Furcsa és érthetetlen dolgot csinált a
bácsi, a reflektorával az elõtér
oldalára világított. Amikor hallotta bentrõl, hogy
"Jó!" lenézett a
pöttöm kislányra:
- Hát, te ki vagy? Mit keresel itt?
- Tõsi Rozi vagyok, a barátaimat
keresem.
- Szóval te vagy az? Eddig csak a
neveddel találkoztam. No, gyere csak be, ott vannak a
barátaid.
Rozi a mutatott oldalra ment, ahol nagy
csõdület fogadta.
- Sziasztok! Miért vagytok ilyen
sokan?
- Már csak te
hiányoztál, mindenki itt
van. - fogadta Pötyi - Nézd, bejöttek Ágiék, Andiék, Tomiék is. Itt van Robin
Hood csapata is.
- Az a három fiú és
egy lány?
- Igen. Robin az a barnahajú.
Nézelõdj
csak, mi dolgozunk tovább. - mondta Pötyi és
már odébb is röppent.
- A sherwoodi hõshöz van
szerencsém? -
lépett Rozi a kis
csapathoz. - Igazán örvendek, sok jót és
szépet hallottam rólad és
barátaidról
Én csak egyszerûen Tõsi Rozi vagyok.
- Te sem panaszkodhatsz a híredre.
Bemutatom a barátaimat. Mariont, Tuck barátot és
Little Johnt.
- Skarlát Vili nincs veletek? -
kérdezte Rozi.
- Szegény, tavaly
elköltözött az itt
élõk sorából, kegyeletbõl nem pótoltuk
senkivel.
- Mi történt vele? -
kérdezte ijedten Rozi.
- Semmi különös, csak a
túlpartra
költözött, Theresienstadtba.
- Szóval a VI. kerületbe, az
más. -
nyugodott meg Rozi - Ilyen régi a csapat?
- Három éve kezdtünk
harcot a
nottinghami bíróval és bandájával.
- Ki merte a szájára venni a
nevem? -
lépett oda Feri - Egy szerencséd, hogy lemondtam egy hete
a Nottingham Örökös
Bírája címrõl.
- De továbbra is normann
maradtál,
igaz? - kérdezte Robin.
- A származásomat nem
tagadhatom meg. -
mondta kicsit szomorúan Feri.
-
Nemeslelkû lovag! Csak egy normannt
tudunk tiszta szívvel elfogadni, ne is tagadd, vedd le az
sisakodat uram,
királyom. - ereszkedett fél térdre Robin Hood,
miközben társai némán követték.
- Emelkedj fel jó Robin Hood,
és ti
többiek is. Oroszlánszívû Richárdnak nem kell
a megalázkodás. Dicsõ tetteid
hírei eljutottak szentföldi börtöncellámba
is. Nagy terveim vannak veletek. Nagy
elõdöm Arthur király nyomdokaiba lépve én is
megalakítom a kerekasztalt,
amelynek nincs asztalfõje, ahol mindannyian egyenlõek vagyunk.
Bár nem vagyunk
12-en, egyelõre öt fõvel alapítjuk meg a kerekasztalt,
és a KÖR-t majd
bõvítjük.
- Engedje meg Felség, hogy
figyelmébe
ajánljam Rafael lovagot. Korábban Charles volt a neve,
ravasz fickó.
- Hallottam róla. Õ is ott volt Lob
varga kiszabadításánál. A te
ajánlásodat természetesen elfogadom, legyen ki a
fél tucat.
- Engedje meg Felség, hogy
közöljem a
jó hírt Rafaellel, és idehozzam, hogy kifejezhesse
hódolatát. - hajolt meg
Robin, és szeme már Rafit keresték a sok gyerek
között.
Rozi csak nehezen tudta visszatartani a
nevetést, fõleg amikor látta Rafi elképedt
arcát, amikor Robin lelkesen
magyarázott neki. Rafi megkereste Tomit, megkérdezte a
véleményét, hogy mit
szólna ahhoz, ha átmenne Feri KÖR-ébe. Tomi
azt válaszolta, hogy mint Alkotót
lehet, hogy idõnként igénybe tudnák venni akkor
is, amikor a KÖR-ben dolgozik.
Mivel Ófaluban lakik, Ezüsthegy mellett, csak hasznos
lehet, ha ott is tag
lesz.
A nagy átcsoportosulás
megtörtént, Feri
joggal dörzsölhette a tenyerét, mert a legjobb
csapatot a KÖR-höz elsõként
összehozta.
Rozi elhatározta, hogy
körülnéz egy
kicsit. Még mindig furdalta az oldalát, miért
reflektorozott az õr az elõtérbe.
Jé, még mindig ezt csinálja. Egyszerre belevillant
valami a szemébe. Amikor már
nem káprázott a szeme, egy réztálat
látott, amit az egyik hetedikes igazgatott.
Odament a keleti falhoz.
- Sziasztok! Mi ez a villogás?
- Most állítjuk be a
tálakat, hogy
amikor jönnek a szülõk, a nap a kapura vetítõdjön
a tálakról. Ez lesz a reklám.
- De mi ez a reflektorozás?
-
Csak egyszer tudjuk befogni a
napfényt. Komoly fizikai számításokat
végeztünk, és ezek alapján
rögzítjük a
tálakat. Ahogy a nap fog besütni a tálakra,
és onnan vetítõdni a képe a
bejáratra, úgy kell beállítanunk a
reflektor fényét tükrözve a
bejárattól az
üvegfalra. Érthetõ volt?
- Hát?
- Ez elég bizonytalan volt. De majd hetedikben megérted.
- És hogy csináljátok?
-
Az õr bácsi idevetíti a fényt. Én a
tálat addig billegtetem, amíg a lámpa fénye
fel nem vetõdik az üvegfal
tetejére. Most, látod? A tálat egy
rágóval rögzítem ebben az
állásban. Ez kész.
Már csak 14 van hátra. Az asztalon van egy zacskó.
Tartsad csak ide!
- Ez mi?
- Rágógumik.
- Na jó, hagylak dolgozni.
Megnézem a
tálakat.
Rozi gyönyörködött a
tálakban, néhányat
a gyulai vásárban, néhányat a dobozi
mûhelyben már látott. Bori ment oda hozzá:
- Szia, Rozi! Nézd, milyen rajzot
csinált Bálint!
- Ha nem volna ez a lófarok, azt
mondanám, hogy te vagy.
- Eltaláltad. Lófarkam
régebben volt.
Le lehetne ezt fénymásolni?
- Utánanézek. - odament az
õr bácsihoz
- Tessék mondani, van már valaki az irodában?
- A titkárnõ már itt van.
25-ös szoba.
- Köszönöm. - mondta Rozi,
és már
indult is a rajzzal.
Bekopogott a 25-ös szobába.
- Tessék! - hallatszott bentrõl.
- Csókolom, Tõsi Rozi vagyok.
Szeretnék
kérni egy fénymásolást.
- Ha jól tudom, sok
másolást kértél.
- Igen, de csak késõbbre.
- Mi volna, ha
megtanítanálak a gép
kezelésére?
- Hozhatnék egy alkalmasabb embert?
- Ahogy gondolod.
Rozi kiszaladt az elõtérbe,
és
megkereste Katit és Pötyit.
- Van valakitek, aki ért a
fénymásoláshoz?
- Persze. Gógyis el is
vállalta, hogy
intézi a másolásokat. - mondta Kati és
már kiáltott is - Gógyis! Gyere ide!
- Itt vagyok.
- Gyere velem, bemutatlak a titkár
néninek. - mondta neki Rozi.
Bementek
az irodára, és Gógyis
megismerte a kicsinyítés, a kétoldalas
másolás, a számláló
beállítás és a
begyûrõdött papír kiszedésének
rejtélyeit, fogásait. A tárolókat
teletöltötték
papírral, kicserélték a festékpatront,
nehogy a munka közben fogyjon ki. A
kísérleti másolandó anyag a Boriról
készített rajz volt, és amíg a
titkár néni
meg nem nyugodott, 28 darab másolat készült
róla. (Ebbõl 6 kétoldalas volt.) Rozi egy példányt zsebre rakott, egyet pedig kivitt
Borinak. A kislány boldogan
tette be a bõröndbe a rajzot, és megkérte Rozit, hogy aki még nem kapta meg a kitûzõjét,
annak adja oda. Rozi
csodálkozott, mert õ Pirit ajánlotta, hogy Andi és Ági csapatának adja oda a
kitûzõket. Meg is kereste Pirit, és rákérdezett.
- Ne haragudj, de annyira elbûvöltek
ezek a tálak, hogy elfelejtettem. Rögtön odaadom nekik.
Rozi megnyugodott ebben az ügyben,
most
újabb aggálya jutott eszébe.
- Pötyi! Készültetek a
rendelésekre?
- Persze. Gógyis csinált egy
általános
szöveget, amit rámásolunk minden elfogadott rajz
hátoldalára. Ha meg akarod
nézni, tõle kérd!
Rozi bement az irodába.
- Gógyis, megmutatod a
rendelés
szövegét?
- Mindjárt lesz belõle 50
példány. Arra
gondoltam, hogy már eleve ennek a hátoldalára
lehetne rajzolni.
- Jó az, ha nem a teljes
nagyságban
rajzolják meg? 24-25 centis körbe részletesebben
lehet rajzolni, mint fele
akkorába.
- Miért lenne fele akkora? Egy
normál
papír 21 centi széles. De abban igazad van, hogy kevesebb
fér a kisebb papírra.
Nem sokkal, de kevesebb. Legjobb lesz, ha megbeszéljük Jenõ
bácsival.
- Egyeztesd vele a rendelés
szövegét
is, elvégre õ fogja aláírni.
- Az már megvolt. Csak nem
gondolod,
hogy nem ezzel kezdtem.
-
Igazad van, ne haragudj! - szégyellte
el magát Rozi. (Mit csinálok én itt? Nem
bízom a munkájukban? Fõnököt játszom?
Ugyan Rozi! Élvezd a sürgés-forgást és
hagyd õket dolgozni! Rendben van, a
titkár néni csak az én nevemet
tudta, a kapcsolatot nekem kellett összehoznom. Slussz, ennyi
elég.) Kisétált
az elõtérbe. A reflektorozásnak már vége
volt, a gyerekek összecsomagoltak,
takarítottak, várták a napot és az elsõ
vendégeket. Rozi odament Kolompár
bácsihoz, aki éppen rajzolt az egyik
táblán. Azt nem látta, hogy mit, mert a
rajzot a mûvész háta eltakarta.
- Kolompár bácsi mit rajzol?
-
szólította meg Rozi.
- Ezt a nagy nyüzsgést
szeretném
megörökíteni. Fantasztikus pajtásaid vannak.
Tudják, hogy mit akarnak, együtt
dolgoznak kicsik és nagyok, és élvezik ezt a
munkát. Idejöttem, és semmibe nem
kellett beleszólnom, mindent kigondoltak már, és
jól. Ez a napsütéses reklám
nagyon tetszik. És, ha láttad volna, hogy
számolták ki, méricskéltek egy
sapkával, és egy elemlámpával. Bori, ez a
kiscsikó, meg olyan boldogan ugra-bugrál
köztük, mintha otthon volna a testvérei
között. Nem tudom, visszatudom-e adni
ezt a hangulatot.
A
kép középpontjában az asztal állt a
két táblával, és a négy madzagra
felfûzött öt-öt réztállal. Az egyik
táblán
Gógyis éppen a baseball-sapkát mérte a
rajzra, a másikon Bálint rajzolta Borit.
Dönci igazgatta az egyik tálat a reflektorhoz. A nagyok a
Gógyis köré
csoportosultak, a kicsik Bálintot állták
körül. Aki szembõl látszott, azon ott
volt a KAPTÁR-kitûzõ. A bejáraton óvakodnak be az
újabb gyerekek. Természetesen
kitûzõvel. Robin Hoodék fél térdre ereszkedve
fûzöld ruhában tisztelegnek a
páncélos király elõtt. Saját magát
az egyik széken ülve ábrázolta a
háttérben
Jenõ bácsi. Elismerõ mosollyal figyeli a lázas
tevékenységet. A még fellelhetõ
üres részein a képnek takarító
brigádok kezdtek feltûnni. Rozi magára ismert a
szemétlapátot tartó egyik alakban.
-
Azért tessék hagyni helyet a sarokban
az aláírásra is! Szeretném, ha ezt a
képet az igazgató bácsinak adhatnánk.
Egyszer csak Gógyis jelent meg az
elõtérben, és sietõs léptekkel a bejárathoz
ment.
- Figyelem, 4 óra 25 perc! Kezdõdik!
A
nap sugara lassan végigkúszott az
elõtérnek az asztal elõtti részén, és
eléri az alsó tálakat. Gógyis
derekánál
megjelenik a fényfolt, és lassan indul felfelé. Rozi is odasiet, neki mindjárt
eléri a száját, majd az orra hegyét,
és igen, most a szemébe világít. De nem
csak egy tükörkép van rajta, hanem négy. A
legalsó folt a csípõjénél, a második
a szíve vonalában a kitûzõrõl villog vissza, a harmadik a
nyakán csillan meg a
nyaklánca keresztjén.
- Nem vakít, kellemesen csiklandoz,
de
muszáj odanézni, hogy honnan jön. -
közvetítette tapasztalatait a többieknek.
Még
megvárta a második fényfoltot is,
majd átengedte a terepet Gógyisnak. A harmadikosok
odaszaladtak, mindenki meg
akarta cirógattatni az arcát a napfénnyel. A
hetedikesek mosolyogva nézték
õket, nekik még túl alacsonyan voltak a fények. De
Feri már szervezte a
KÖR-ösöket és Robin Hoodékat. Tornasorba
állította õket, és egymás után
beálltak a pockok után. Amikor végeztek,
jöttek Gógyis osztálytársai is. Kicsik
lettek újra, annyira lelkesedtek. Igaz, négyen
beálltak, majd az elsõ
leguggolt, a második lehajolt, a harmadik kicsit beroggyantotta
a lábát. Így
egyszerre négyük arcát érte a fény.
Gógyis mögé állt Dönci, a legmagasabb
KAPTÁR-s. Egyszer csak hátulról
megveregették a vállát.
- Fiatalember bejöhetnék?