Egy
órakor az osztály befejezte a
játékot, és a busszal
hazament. Rozi
és anyukája elbúcsúztak,
és elindultak az ellenkezõ irányba, a
lókölcsönzõbe.
Kivételes, elõre
nem tervezett program volt ez, a múlt héten volt
Rozi lovagolni, szokás
szerint
kéthetenként járt. A
változtatást Rozi kérte, mert
két hét múlva megy a
tanító nénivel
Békéscsabára, elõtte sok
dolga lesz,
és legközelebb három hét
múlva tud csak találkozni
Tündérrel, kedvenc
pónilovacskájával. Anyu meg
örült, hogy kislánya nagy sikereit meg
tudja valahogy jutalmazni. Telefonon már
megbeszélte János bácsival, hogy
Tündér szabad lesz, és azért
ment el a kirándulásra, mert a
Róka-hegytõl gyalog eljuthattak a
lókölcsönzõhöz. Minden
innentõl a
szokásos módon ment, félóra
múlva már Tündér a megszokott
úton vitte Rozit a
Sárkányok
Földje felé. Rozi attól
félt,
hogy Barát nem fogja a szokott tisztáson
várni, hiszen nem beszélték meg
elõre
ezt a napot.
Barát
nem volt ott. Rozi mégis
látott a
tisztáson egy sárkányt, akiben
Fást ismerte fel. Tõle kapta a partin azt a fa
kiskanalat,
amit azóta is, mint kedves emléket
hordott magával a tolltartójában.
Fás szomorúan
üldögélt, amikor a kislány
odalovagolt hozzá.
- Szia
Fás! Mi baj van? Miért ülsz itt
egyedül?
- Szia Rozi, de
jó hogy látlak. Éppen rád
vártam, ezért jöttem ide.
- De
hát nem is terveztük mára, hogy
jövök! Mibõl gondoltad, hogy ma
találkozunk?
-
Megsúgok egy titkot. Minden sárkánynak
100 évenként egyszer van
lehetõsége
valakit idekívánni. Miért, mit
gondolsz? A királylányok, a királyfik
maguktól jönnek? Dehogy!
Idekívánjuk õket, mikor már
nagyon
unatkozunk. Én most kívántalak ide,
mert nagy szükségem van rád.
Hát,
nem igazán értem, hogy kapcsolódott a
Róka-hegyi kirándulás, és
anyukám döntése a te
idekívánásodhoz.
- Azt hiszed,
hogy csak neked van csodaórád? De
térjünk a lényegre!
Szükségem van a segítségedre!
- Nem tudom, mit
gondoltok rólam, én mindig csak
kérdezek, csodálkozom rajtatok. De
látom, hogy változik az életetek,
örülök neki. De neked miért kell
a segítségem? Ha egyáltalán
van nekem olyanom.
-
Emlékszel a kanaladra, amit faragtam neked?
- Persze, mindig
magamnál hordom. Adjam vissza?
- Dehogy! Csak
arról van szó, hogy megtetszett a
többieknek, és most mindenki szeretne egy kanalat
magának. Képzeld el vagyunk vagy
kétszázan még szerencse, hogy nem
szájanként hanem csak testenként
kérnek egyet-egyet.
- Mit akarnak
vele csinálni? Tudtommal nem fõztök
magatoknak
leves, hogy kanálra legyen szükségetek!
- Nem
emlékszel, hogy mire használtad te a kanalat?
- Azt hiszem,
hogy mézet tettem a málnára,
és azzal ettem.
-
Hát, ez az! Mindenki kedvet kapott a mézre. A
méhek meg, ha benyúlunk az odúba,
megcsípnek. Hát ezért kellene a
kanál.
- A
méz kiszedéséhez?
- Igen.
És most kétszáz kanalat kellene
csinálnom.
- És
ez miért baj?
- Gondold el,
mekkora vagy te, és mekkorák mi! Mekkora
kanál kellett neked, és mekkora kellene
nekünk.
-
Hát, legalább 2 méter kellene.
- Bizony.
Képzeld el, egy kanál, egy fa.
- Ki kellene
irtani az erdõt? Azt nem lehet! Akkor
felfedeznének titeket! Nem lennétek
többé biztonságban!
- Akkor most
már érted, miért
kívántalak ide!
- Csak azt nem
értem, hogy miben tudnék én
segíteni. Nem értek a
faültetéshez, és még
kés sem lehet a kezemben. Kicsi vagyok hozzá.
- Azt
kérdezted, mit akarnak vele csinálni? Lehet, hogy
ez a segítség.
- Nem
értem. Mi ebben a segítség?
- Rozi, te
mindig azzal segítettél, hogy
kérdeztél! Muszáj
kitalálnunk más megoldást. A
kérdésed jó kiindulás
ehhez. Ebbõl sok minden lehet. Csak mások is
kellenének hozzá. Én csak a
fához értek. Kiket hívjunk a
körbe? Emlékszel a körökre?
-
Persze, még nevet is adtunk nekik.
- Itt
nálunk, három hete?
- Nem, az
iskolában. az a nevük, hogy KAPTÁR.
-
Miért éppen KAPTÁR?
-
Egyrészt, mert a méhek nagyon jól
szervezett nép. Másrész, mert minden
betûhöz egy különleges ember
tartozik.
-
Magyarázd meg, mert nem értem.
-
Jó.
K, mint Keresõ,
A, mint
Alkotó,
P, mint
Pontosító,
T,
mint Tevékenykedõ,
Á,
mint Árusító,
R, mint Rendezõ.
A
kezdõbetûk együtt, KAPTÁR.
- Jó,
jó, ez egy jó játék, de
kiket hívjak ide?
-
Kellene, aki ismeri a hozzávalókat.
Még csak azt tudjuk, hogy a fa nem jó. Ki ismeri
a környéket, hogy hol mi
található?
- Szerintem
Apó ismer mindent és sokat tapasztalt.
-
Oké, Apó Keresõ.
-
Alkotó kellene, aki ki tudja találni, hogy mit
hogyan lehet megcsinálni. Tudod
általában ez nem ugyanaz aki meg is tudja
csinálni, inkább ötletei vannak.
És segíteni akar, ezért
képes és hajlandó gondolkodni.
Én Barátot választanám.
- Mi az, hogy
Pontosító?
- Van, amibõl
kevés van, például fa, amit
választunk, abból 200 darabra elégnek
kell lennie, ehhez tudni kell, hogy mibõl mennyi kell,
számolni kell tudni, hogy minél kevesebbet
kelljen dolgozni, erõlködni, cipelni.
- Ez pontosan
Tanító! Mintha róla
mintáztad volna.
-
Tevékenykedõ az, aki meg tudja
csinálni.
Idáig még csak egy sárkány
csinált kanalat, az te voltál. Tehát,
te kellesz.
- És
milyen az, Árusító?
- Aki tudja,
hogy a többiek mit szeretnének. Ha nem tudja,
megkérdezi.
- Nekem
két név is eszembe jutott. Pincér,
és Mézes. Az egyikük a
többieket, bennünket szeret - ahogy õ
mondja -
kiszolgálni, a másik a
mézrõl tud
mindent. Már csak a Rendezõ van hátra,
és kész a KAPTÁR.
- Otthon
én vagyok a Rendezõ. Tudod, egy kicsit lusta
vagyok,
és szeretem, ha szépen, maguktól
mennek a dolgok. Ezért még gondolkodni is
hajlandó vagyok. És az össze-vissza,
idõrabló csacsogást nem szeretem. Az a
jó, ha gyorsan elintézzük a dolgunkat.
-
Tehát, akkor hívom Apót,
Tanítót, Barátot,
Pincért és Mézest. Jó lesz
itt?
- Mondd
Fás! Megvan még az asztal, ahol ettünk?
És az én kisasztalom?
- Persze.
Bár gondoltam rá, hogy esetleg a nagy
asztalból is lehetne 10-15 kanalat faragni, de nem
lennének elég mélyek,
öblösek. Ez már az elején
úgy elkeserített, hogy akkor kezdtelek
idekívánni.
- Induljunk a
nagyrétre, de közben mondd el, ez mikor volt!
- Tegnapelõtt,
csütörtökön.
- És
ez hogy mûködik?
-
Történt valami aznap?
- A
tanító néni
vídeófelvételt csinált az
egyik óráról.
- Melyikrõl?
- Az utolsõ
elõttirõl a környezetrõl.
- Én
egy órával a déli harangszó
elõtt gondoltam rád.
-
Tehát, a felvételt te csináltad.
- Igen,
valószínû. Mi nem tudjuk, hogy mi, de a
kívánáskor
történik valami, ami miatt rövidesen
megtörténik, amit kívánunk.
Téged a felvétel hozott ide. Nem tudom, mi az, de
mondd meg neki, hogy köszönöm.
- Majd egyszer
elmondom, most megérkeztünk, és
jó volna, ha gyorsan össze tudnánk
jönni. Tudod, kevés idõm van.