24. fejezet
A plakát
Ági megköszönte a vacsorát, és egy kis
tálka cseresznyével bevonult a lányszobába. Át akarta gondolni a ma
történteket.
Az
évzáró sínen van. Nekem
ezzel már
csak olyan munkám van, mint
akármelyikünknek. De amikor megláttam a
játszóteret, az eszembe jutott a
KAPTÁR-am eredeti célja. Az rendben van, hogy
felújítjuk a játszóteret.
Csak festeni kell, meg takarítani. De mi legyen a
játékokkal? Kellene néhány új játék. A
régiek már tönkrementek, vagy unalmasak. Vagy én nőttem ki őket? Honnan lehetne ezt megtudni? Nyilván, az
érdekeltektől. Kati! Gyere be egy
kicsit!
- Hogy lehetne megkérdezni a kicsiket,
mit szeretnének a játszótéren?
- Szerintem írjatok ki egy
rajzversenyt!
-
Szuper! Akkor az is adhat tippet, aki
még írni sem tud! Gógyisnak van
számítógépe,
megkérem, hogy csináljon egy
plakáttervet. - mondta Ági, és
már nyúlt is a telefon után.
- Jó, de mit írjak bele? - kérdezte
Gógyis.
- Miért?
- Mikorra, hova küldjék, mi a díj? -
sorolta Gógyis,
- Te mit gondolsz?
- Szerintem egy hónap kellene. Balázs
lenne a jó postaláda. A legjobbakat megpróbáljuk megcsinálni.
- Akkor miért kérdeztél engem? -
nevetett Ági. - Jó munkát, szia!
- Figyelj, hogy hívják a
harmadikosoknál a Professzort?
- Oszira gondolsz? Várj, megkérdezem Katit.
- Kövesdi Oszi. A Juhász Gyulában
lakik. A telefonkönyvben biztos megtalálod. Az apja Dr.
- Ennyi elég, sziasztok.
Öt perc múlva Osziéknál csengett a
telefon.
- Csókolom, Kardos Levente vagyok,
Oszival szeretnék beszélni.
- Oszi vagyok.
-
Szia, Kati KAPTÁR-jában vagyok az
Alkotó, Gógyis a csúfnevem.
Plakátot tervezünk a
játszótérhez kiírunk egy rajzpályázatot.
- És miben segíthetek?
- Te csináltad a kazetta borítólapját?
- Igen, szkennerrel.
- Én nem tudok szépen rajzolni a gépbe.
Ezért lenne jó a szkenner.
- Van emiled?
- Van,
gogyis@uze.net.
-
Az enyém profoszi@dpg.hu - Ha bedobod
a Juhász Gyula 12-ben a postaládánkba,
vagy felhozod, meg tudom csinálni és
elküldeni.
- Oké, a továbbiakat levélben, szia!