Robin
és csapata már túl volt a Vargha
villán. 466 tõvel és 12 ezer forinttal
gazdagabban mentek tovább, most
már a
díszesebb új villákat keresve.
Nagyokat nevettek a másik csapaton, amelyik a
kis nyugdíjas-telken dolgozott.
-
Mi a sherwoodi szegénylegények vagyunk. Ahhoz,
hogy a gazdagok pénze a
szegényekhez jusson, nekünk a
gazdagoknál kell kezdenünk - magyarázta
a ravasz
Tuck barát.
A
csapat esze különleges
képességeit mutatta be. Úgy
tárgyalt a felnõttekkel,
mint egy diplomata, egy környezetvédõ és
egy kereskedõ keveréke. Egy szót sem
szólt a lakótelepet veszélyeztetõ
virágporról, csak a család
egészségére
hivatkozott.
Amikor Robin megkérdezte, miért nem
beszél a nagy, közös
veszélyrõl, elmesélt egy régi esetet.
Ez Robin arab ikertestvérével
történt,
Naszredin Hodzsával. Bokharában
meglátott egy nagy tömeget az egyik
víztározó
medence mellett. Egy díszes kaftánú
ember fuldoklott a vízbe. Hiába
nyújtottak
neki oda
bármit, mondták, hogy adja oda
a kezét, nem nyúlt érte. Naszredin
oktatóan szólt az emberekhez: Kedves
barátaim! Nagyon rosszul csináljátok.
Látjátok, ez egy gazdag ember. A gazdagok
megbénulnak, ha adniuk kell. Nem szabad tõlük
kérni. Csak egy módon lehet rajta
segíteni. Nézzétek! Figyelt egy
kicsit, és amikor megint felbukkanni látta a
testet, kinyújtotta a karját, és
odakiáltotta: Nesze! A fuldokló
görcsösen
megragadta az odanyújtott kezet. Miután
kihúzta a vízbõl, még egyszer
felhívta
a figyelmet, hogy a gazdag csak arra képes, hogy elvegyen,
arra nem, hogy
adjon. Ezért gazdag.
Így,
hát Tuck olyan ügyesen forgatta a szót,
hogy a házigazda teljesen elhitte, hogy
csak és kizárólag az õ
családjának az érdeke, hogy ezek az
önfeláldozó
gyermekek megszabadítsák a kertjét a
parlagfûtõl. Tuck még két
mûanyagzacskót
is a kezére húzott, hogy megóvja
magát a veszélytõl. A tulajdonosok hallottak a
parlagfûrõl, de azt nem tudták, hogy csak a
virágpora a veszélyes. Tuck úgy
fogta meg a növény
szárát, mintha csalán
lett volna. A többiek csak álltak, és
bámultak. Amikor behívták (nem
beengedték) õket, és egyedül maradtak,
már puszta kézzel, gyorsan végeztek,
de
amikor megláttak valakit a háziak
közül olyan óvatos, lassú
mozdulatokra
váltottak, mintha bombát fogtak volna. Az elsõ
este négy villával végeztek,
2016 tõvel és ötvenezer forinttal lettek
gazdagabbak.
Ahogy
a Csillag mozi felé mentek, Tuck barát azt mondta:
- Tudjátok, van egy
érdekes dolog ezekkel a
gazdagokkal. Nem igazán okosak. Ravaszak, tudják,
hogy lehet pénzt szerezni, de
csak rövid távon. Ki tudják
használni a lehetõségeket, ha ott vannak az orruk
elõtt. De nem elég okosak ahhoz, hogy
megértsék, a pénz nem minden. Nem
lehet
pénzért mindent megszerezni. Barátaik
nincsenek, senki sem szereti õket. Õk sem
szeretnek senkit. Házasságaik
érdekházasságok, a vagyon
növelésének eszközei,
vagy mûtárgyszerzés. A gyermek az
örökösödés miatt kell,
nem azért, mert
szeretik a gyermekeket. Ezért, ha az õ érdekeiket
ecseteljük elõttük, nyert
ügyünk van.
- De akkor
miért nincs
okos gazdag ember, ha ilyen könnyen be lehet a gazdagokat
csapni? - kérdezte
Robin Hood.
-
Mert az ész nem tud gátlástalan lenni.
Van egy korlátja, a tisztesség.
Tisztességesen viszont nem lehet gazdaggá
válni. Talán egy fajta ember kivétel,
a feltaláló. Okos, sõt zseniális,
és a
találmányából gazdag.
-
Várj csak, -
szólt közbe Marion. - Ha
jól meggondoljuk, ez sem teljesen tisztességes. A
találmányok mások
kutatásaira
alapozódnak. Ha meg lehetne osztani a hasznot az
elõzõ
tudósokkal, nem lennének
õk sem gazdagok. És egy másik oldala a dolognak.
Nagy pénzt azok kapnak,
akiknek a találmánya nagy hasznot hoz az
alkalmazóknak. A legnagyobb haszon és
a legnagyobb fejlesztési pénz a hadiiparban van.
Lehet tisztességes gyilkoló
eszközök kifejlesztése?