A tizenegy gyerek
átvonult az iskolához. A bejárati
kapu zárva volt. Gógyis gyorsan
megtalálta a csengõt, hosszan megnyomta.
Legalább 5 percig vártak, mire a
biztonsági
õr kinyitotta a kaput.
- Mit kerestek itt?
Már nincs tanítás!
- Az igazgató
bácsi nem adott egy névsort azokról,
akik bemehetnek? - kérdezte Pötyi.
- Nem. Csak egy nevet
írtak be, hogy beengedhetõ.
- Ez a név Tõsi Rozié? - kérdezte Balázs.
- Nyertél! Tied a 40
millió!
- Nem értem - mondta
Balázs.
- Az van beírva, hogy
aki ezzel a névvel jön, azt
engedjük be - magyarázta a biztonsági õr.
- És a
többiek?
- Ja, persze, az a csapat,
amelyik erre a névre
hivatkozik - kapott észbe a bácsi. - No, gyertek
be! Ha már nem tudtok az
iskola nélkül élni!
Amikor végre
mindannyian bent voltak a kellemesen
hûvös elõtérben, megkérdezte: -
Mégis,
mirõl van szó?
- Rozi megbeszélte az
igazgató bácsival, hogy
csinálunk egy kiállítást
péntekre, az évzáróra -
válaszolt Pötyi. - Mi vagyunk
az elõkészítõ csapat. Most
terepszemlére jöttünk.
Bediktáljuk a neveinket? Mi
tizenegyen fogunk idejárni a héten, meg
még egy kislány.
- Maradtok még 5
percet? - kérdezte a biztonsági õr
bácsi. - Idehozom az
átadókönyvet, és abba
beírhatjátok magatokat.
- Tessék nyugodt
lenni, maradunk - mondta Dönci.
- Már
éppen kezdtem izgulni - felelte a
szekrényméretû bácsi, és
elcammogott.
- No,
nézzünk körül! - mondta Kati.
A
gyerekek
körbenéztek. Érdekes volt,
százszor átmentek
itt az elõtéren, de igazán sosem
nézték meg. A bejárat után
elég tágas térség
következett, majd egy széles
lépcsõ
vezetett felfelé. A lépcsõ feletti
pihenõt üvegfal határolta, azon
át a játszótérre lehetett
kilátni. Elõtte a
lépcsõ kettévált,
és
úgy vezetett tovább az emeletre.
A fordulóban Kati
kimutatott az üvegfalon:
-
Látjátok? Azt a játszóteret
akarjuk rendbe hozni.
Persze majd, ha megvolt a kiállítás.
- Azt hiszem, a
földszinten kellene jobban
körülnéznünk - mondta Pötyi.
- Kár, hogy ez az
üvegfal észak felé néz -
szólalt
meg Balázs. Egy üvegfal azért
jó, mert más
megvilágítást lehet vele
elérni. De
északról nem fog besütni a nap.
- A földszinten is
vannak ablakok. Mindkét oldalon -
mondta Pötyi. - Ha hátul van észak,
akkor ezek keletre és nyugatra néznek.
- Tényleg, mikor lesz
az évzáró? - kérdezte
Balázs.
- Tudja valaki? -
kiáltotta el magát Pötyi.
- Pénteken,
délután 5 órakor -
válaszolt Melinda. - 101 óra múlva.
- Hû, már
dél van! Mindjárt mennünk kell
ebédelni -
kapott a fejéhez Ildi. - Az elsõ szünidõs
napon nem
késhetünk. Anyukám
szabadságot vett ki, hogy legyen valaki velem.
- Ez ügyben
tennünk kell valamit- mondta Pötyi. - Az
én anyukám mindig otthon van. A
szövetkezet könyvelését is
otthon csinálja.
Mivel a 101 óra nagyon kevés,
megszervezzük, hogy nálunk ebédeljen
mindenki, akinél probléma a
felügyelet. Szóljatok otthon, hogy nem kell a
babysitter! Aki hozzá akar járulni, hozzon valami
kajafélét, ami nem hiányzik
otthon.
- Nézzétek
meg jól a bejárattól jobbra esõ
részt! -
szólt Balázs. - Délután oda
fog sütni a nap!
- Na, itt vagyok,
írjátok be magatokat! - jött oda a
gyerekekhez a biztonsági õr.
Mindenki odasereglett,
egymás kezébõl kapkodták ki a
tollat. Aki végzett, odament az elõtér keleti
falához. Pötyi utolsónak maradt,
és hosszabban írt a füzetbe.
- Mi van, regényt
írsz? - kérdezte az õr. - Ki ez a
Kolompár Borbála?
- Egy kislány, aki
most nincs velünk - válaszolt Pötyi. - Õ vidéki, majd késõbb
jön. Viszont õ a legfontosabb
közöttünk!
A gyerekek az elõtér
keleti szárnyában nézelõdtek. Az
üvegkockás fal úgy volt
kialakítva, hogy az egyes kockák fakeretben
voltak.
- Ha 4 szöget
beverhetnénk, húsz tálat fel lehetne
lógatni - mondta Gógyis.
- Igen. 5 tál
egymás alatt még látható-
tette hozzá
Zoli.
- Lányok! Van
valakinél egy tükör? - kérdezte
Balázs.
Katinál
természetesen volt, elõvette a
ridiküljébõl.
Balázs hátrament a lépcsõhöz,
és a tükörrel
ráirányította a napfényt a
gyerekekre.
- Ez lesz a reklám! -
mondta. - Ha a felaggatott
tálakat kicsit ferdén
állítjuk be, a lépcsõre és
a bejáratra tudjuk
irányítani a
napot. Muszáj lenne
észrevenni, hogy itt van valami szokatlan.
- Akkor nem is kell vitrin.
Elég egy kisasztal a
rendelésíráshoz, a flipchart Balázsnak
a rendelt minta megrajzolásához és a
fénymásoló - mondta Gógyis.
-
A csudába! Nem tetszik ez a név. Legyen inkább
fricska! - fanyalgott Balázs.
- Legyen kettõ fricska! Bori
is rajzolhasson! -
szólt bele Zoli. - És te is kapsz egy fricskát!
- Igazad van, - mondta Pötyi - Bori adja meg a cigány
formáját a képnek. Na,
írjuk fel egymás címét,
telefonszámát, és menjünk
ebédelni! Délután és este
mindenki gondolkozzon a kapott kérdéseken, holnap
10
órakor pedig nálunk megcsináljuk az
üzleti tervet. Ebédet kaptok. Én este
beszélek Borival.