Rozi csütörtökön
a déli
harangszót az igazgató bácsi
foteljében hallgatta. A
szobában csönd volt. Éva
néni Rozi kezét fogta. Az
igazgató bácsi a
kitûzõt tanulmányozta nagy komolyan.
- Mestermunka. - mondta
elismerõen. - Fantasztikus. Nagyon öreg ez a
Kolompár bácsi?
- Olyan 40-50
között - mondta Éva néni.
-
De nem biztos, hogy õ csinálta! -
szólt Rozi. - Nem tudjuk. Lehet, hogy
Bori volt, az
unokája.
- Unokája?
Hány éves? - csodálkozott az
igazgató bácsi.
-
Õ is harmadikos, mint én. Ott voltam, amikor
egyszerre csináltak
kettõt. Nem tudtuk megjegyezni, hogy melyiket
csinálta Bori, melyiket a
nagypapája. Teljesen egyformák.
-
Csodálatos. - csóválta a
fejét az igazgató bácsi.
-
Lenne egy ötletem. - szólalt meg Rozi. - Nem lehetne az
évzáróra egy
kiállítást rendezni
Kolompár bácsi
tányérjaiból? Azokon az
álmai vannak.
- Hohó! Ne olyan
gyorsan, kisasszony! Elmondanád kicsit
részletesebben, mire gondolsz?
-
Kolompár bácsi elmegy a gyulai
vásárba, kifizeti a helypénzt,
azután
nem ad el semmit, pedig gyönyörûek a
tányérjai. Direkt sokat kér
értük,
hogy ne vegyék meg, mert annyira szereti õket.
Csak azt akarja, hogy
mások is gyönyörködhessenek
bennük. Ha valaki kedvet kap, és rendel
tõle egy tányért, azt
megcsinálja, abból van pénze, de csak
újabb
lemezre futja.
Tízen laknak együtt, és Borit
hétvégén ki kell
küldeniük
az utcára idegenvezetõsödni, hogy legyen
pénzük ennivalóra. Ha itt a
suliban lenne egy kiállítása, sokan
láthatnák, hogy mit tud. Lehetne
rendelni tõle, és lenne egy kis
pénzük. - hadarta Rozi.
- Az ötlet
jó, de
már csak egy hét van hátra
évzáróig. Nekem egy perc
idõm nem lesz
megszervezni. - válaszolt az igazgató
bácsi.
-
A KAPTÁR megszervezi, csak tessék megengedni,
hogy a bejáratnál megcsinálhassuk!
-
Rendben! Az engedélyt megadom. Kérem majd a
neveket, hogy kiket
engedjen be a portás bácsi! - mondta az
igazgató bácsi. - Mit csinálsz
a nyáron?
- Sok mindent.
Tépdesem a
füvet. Másoljuk a kazettát.
Táborba
megyünk az osztállyal. - sorolta Rozi.
-
Várjál, várjál! -
szakította meg az
igazgató bácsi. - Vegyük
egyenként!
Hoztál
Békéscsabáról egy
kecskét, annak kell a füvet tépdesni?
- Nem. Parlagfüvet
fogunk irtani még júniusban.
- Miért
júniusban, nem kellene pihenni egy kicsit az
iskolaév után?
-
Júliusban már elkezd virágozni. Nem
akarjuk, hogy a lakótelepiek
megbetegedjenek tõle. Meg tövenként
öt forintot fizet az önkormányzat
érte.
- Értem.
Miért kell a kazettát másolni?
-
Mert van 210 darabra elõrendelésünk. Azt
augusztus végén le kell
szállítanunk.
-
Ilyen jól ment Békéscsabán
az üzlet? Gratulálok. De nekem is volna egy
kérésem. Én is rendelnék
õszre 100 darabot, 2000 forintos áron.
- Meg kell
kérdeznem Tomiékat, hogy
vállalják-e. De
elõrendelésnél a pénz
felét
kérjük elõlegnek.
- Az
évzárón megkapjátok. Milyen
táborba akartok menni?
-
Meghívtak a békéscsabai gyerekek
Dobozba, július 28. és augusztus 6.
közöttre.
- Hányan mentek,
mennyibe kerül, és kivel?
- Az egész
osztályt
elengedték a szülõk, tehát 23
gyerek, és
Éva néni, ha akar jönni.
Naponként
fejenként 1000 forint a kaja.
- Mit fogtok
csinálni?
-
A Kõrös partján leszünk, egy
erdõs táborban. De ott lesz Józsi
bácsi is.
- Tudod, -
szólt
közbe Éva néni - akirõl
meséltem, az
EGYÜTT JOBBAT tábor programmal.
-
Dehát, ez tanulmányi
kirándulás! Nem
üdülõtábor! -
kiáltott fel az
igazgató bácsi. - Ezt az iskola fizeti. - tette
hozzá ellentmondást nem
tûrõ hangon.
- Parancs, az parancs. -
mondta Rozi.
-
Tényleg, parancs. - kapott észbe az
igazgató bácsi. - Itt az év
vége,
mi legyen jövõre? De jól gondold meg,
mit mondasz! - tette hozzá
fenyegetõen, és két adag
papírt húzott maga elé az asztalon.
- Az osztály
egyhangúan ellenszavazat és
tartózkodás
nélkül a folytatás mellett
döntött. -
mondta félénken Rozi.
-
Megkönnyebbültem. - sóhajtott az
igazgató bácsi. - Nézd! Ez a csomag,
az a 20 levél, amit a többi
osztálytól kaptam. Ezekben kérik, hogy
a
következõ évben náluk is
legyen lehetõség úgy tanulni, ahogy ti
bevezettétek. Az osztályok minden
tanulója aláírta a leveleket. A
másik
csomagban a tanárok levelei vannak. Ez a három
levél felmondást
tartalmaz. A többi tanár részt szeretne
venni a kísérletben. Kaptam
négy express levelet is. Ide pályáznak
tanári állásra.
-
Tessék mondani, - kezdte
félénken Rozi. - az a három
tanár nem vehetõ
rá, hogy maradjon? Legalább egy
hónapig. Úgy, mint Éva néni.
-
Jó gyerek vagy. Igazad van. Ha elmenekülnek innen,
annak máshol isszák
meg a levét a gyerekek. Változzanak meg,
tanulják meg élvezni az
órát!