Pötyi apukája
hátradõlt a fotelban
és rágyújtott egy
cigarettára.
Mozgalmas
hét volt mögötte. Kedden
összehozott egy KAPTÁR-t.
Hétfõn reggel
lefénymásoltatott egy kéziratot 6
példányban. Leadta a Logisztikai, a
Marketing, a Design és a Közgazdasági
Osztályra meg a Szerkesztõségbe.
Egy példányt õ is
átlapozott.
Szakértõjének, Pötyinek elmagyarázta,
hogy ezek a nevek semmi különöset nem
jelentenek. A Logisztika a
beszerzést, raktározást jelenti, a
kiadónál õk foglalkoznak a
nyomdákkal. A Marketing a piac, a vevõ
ismerõje, a Design a könyv
külalakját tervezi meg, a
Közgazdasági Osztály tudja
kiszámolni, hogy
mennyibe fog kerülni a könyv, és a
szerkesztõk teszik a kéziratot a
nyomdakész állapotba.
- Miért kell idegen
nevet adni nekik? - kérdezte Pötyi.
-
Vannak külföldi megrendelõink is,
ajánlatos, hogy õk is
értsék.
- Kik vannak többen?
A külföldiek vagy a magyarok?
- Mind magyar, csak mondjuk a
fele külföldön él.
- Két dolgot nem
értek. Miért külföldiek, ha
magyarok, és
miért itt rendelnek könyvet? - mondta Pötyi.
- Tudod, volt olyan
idõszak, amikor menekültek innen az emberek.
- Mitõl
menekültek, és mi miért maradtunk?
- Nem tetszett nekik a
rendszer.
-
Azért miért kellett
menekülniük? Kergették õket?
Õk sem tetszettek a rendszernek?
- Aki ártott a
rendszernek, azt kergették.
- Akkor õk rosszak
voltak?
- Vagy nekik volt a rendszer
rossz.
- És mi
miért maradtunk?
- Mi nem foglalkoztunk a
rendszerrel, ezért az sem foglalkozott velünk.
Így
nem volt miért elmenekülnünk.
- Kellett volna foglalkozni a
rendszerrel? Mi az a rendszer?
-
Sok minden lehet rendszer. Például a
KAPTÁR, vagy
ahogy órarend szerint
bekészíted a táskád. Ez,
amirõl most
beszélünk, az ország
vezetésének a
rendszere.
- Hova kell egy
országot vezetni?
- Felfelé.
- De ott Szlovákia
van!
- Azt hiszed, hogy az
országot, mint földterületet gondolom?
- Persze. Miért,
van másik ország is?
-
Most az ország lakóira gondoltam. A
felfelé pedig azt jelenti, hogy
fejlõdjön, gyarapodjon.
-
Ez a szó ismerõs: „Hass, alkoss,
gyarapíts, s a Haza fényre
derül!”
Kint van az osztályban a falon. De ehhez
miért kell az embereket
vezetni?
- Hogy jól tudjanak
hatni, alkotni és gyarapítani.
- Miért? Az nem
tõlük függ?
- A vezetõk
odahatnak, hogy az emberek alkossanak, hogy legyenek, akiket
gyarapítanak.
- Akkor ez
munkamegosztás?
-
Mindenesetre, ha valaki hat, alkot, akkor ha más nem
szól bele,
elsõsorban magát gyarapítja. Ha
mindenki ezt csinálja, a Haza fényre
derül.
- Apu, mit jelent, hogy hat?
Van valami köze ennek a hatos számhoz?
- Vedd csak elõ az
Értelmezõ szótárt! Lapozd
fel a H-nál!
- "Valami a
természetének,
rendeltetésének megfelelõen
mûködik." Ez tetszik, de éppen nem
másnak a
többiekre hatásáról
szól.
- Nézd
tovább!
- Hat valakire, valamire.
- Na, ez mit jelent?
-
Változást idéz elõ benne.
De akkor oda
kellett volna írni, hogy kire
hasson, nem? Ha ez az osztály falán van, akkor
arról szól, hogy a saját
természetünk szerint kell
mûködnünk, hogy
hassunk. Ez a KAPTÁR. A
különbözõ tagok
különbözõ
természetûek, és ettõl
vagyunk
hatékonyak. Az
alkotás is benne van. Gyarapítjuk magunkat,
élvezetessé tesszük az
iskolát, rengeteg pénzt szereztünk
alkotással, munkával, és azt hiszem,
másokat is gyarapítottunk
Békéscsabán, Dobozon, és a
parlagfû
kiirtásával itt, a lakótelepen.
Egészségben gyarapodnak az itt lakók.
Ez - egyelõre kicsiben - hozzájárul
ahhoz, hogy a
Haza fényre derüljön.
-
Térjünk vissza a rendszerre! Az is rendszer, ami
KAPTÁR-okból áll. Ha
nincs ilyen összefogás, más
vállalja, hogy összefogja valamilyen
szempont szerint az embereket.
-
Például?
-
Például az iskola. Ott vagytok ti, gyermekek
és a
tanárok. Meg a
takarítók, a büfés
néni, a
biztonsági õrök, a konyhások,
a könyvelõ,
a
bérszámfejtõ stb. És ott az
igazgató
bácsi, akinek az a dolga, hogy az
egész rendszert, az iskolát
mûködtesse.
- Akkor most a mi
osztályunk kivette a kezébõl a
munkáját?
- Részben igen.
Emlékszel, mit beszéltünk a
kiadóról?
Akkor én kérdeztem tõled ugyanezt.
-
Mi vagyunk az Árusítók, az
igényeinket, a
tudás megszerzését segítik
a
többiek. Kik? Fõleg a
tanítók. Õk
Tevékenykedõk. Ehhez kell tisztaság,
videó, ennivaló, biztonság, ezeket
adják a
Keresgélõk. Ezek
általában
pénzbe kerülnek amivel a
Pontosítók
foglalkoznak. Az alkotás az Éva
néni által sokat emlegetett tanterv
nevû valami,
ami megmondja, hogy mi
az, amit tudnunk kell. Ezt adja az igazgató bácsi?
-
Nem, ezt a minisztérium adja. Azért kell az
igazgató, hogy a tantervet betartassa, Õ a
Rendezõ.
-
Akkor azért kell a Rendezõ, hogy az
Alkotó meg legyen elégedve? De az
alkotás hogy tud létezni a többiek
nélkül? Ha nem tudja, hogy mi mit
szeretnénk, nekünk mi kell? Vagy azt, hogy a
Végrehajtó hogyan tudja
végrehajtani? Hogy mi kell hozzá? Vagy, hogy
mennyi pénz van rá?
-
Tudja, mert a minisztérium találja ki, hogy mire
van szükségetek, erre
tanítják az egyetemen a tanárokat,
ehhez mérik, hogy mennyi pénzt adnak.
- De honnan tudják
mindezt a minisztériumban?
-
Õk azt mondják, hogy tudják.
Különben minek a minisztérium?
- Tényleg, minek?
- Hogy az egész
országban ugyanazt a tudást kapja meg minden
gyermek.
- Se többet, se
kevesebbet?
- Bizony.
- Akkor van valahol lerajzolva
egy gyermek, akire pontosan illik a tanterv, miközben mindenki
más?
- Így valahogy. A
minisztériumban elképzelik, hogy mi lenne
jó
nektek, és az van a tantervben és a tervezett
pénzben.
-
Apu, emlékszel, hogy unatkoztam a
matekórákon korábban? Oszi
négyéves
kora óta ír, olvas. Piri szebben rajzol, mint
bárki az osztályban.
Zsófi gyönyörû mesét
talált ki a hangyákról. Tomi mindent
megszerel.
- Egy osztályt
egyszerre
tanítani nagyon nehéz lenne, ha figyelembe
vennék
az egyes gyerekek tudását.
-
Nálunk nem. A kitûnõk
felkészítenek, és ezzel rendet raknak
a fejükben.
A közepesek egymástól
kérdeznek és arra kapnak választ, amit
nem
értenek, nem tudnak. Rosszabbak meg már nincsenek
is. Éva néni a
kérdéseinkre felel, és minket
érdekel a válasza. Nincs fegyelmezés,
mert élvezzük az órát,
és mindenki részt vesz benne. És
Éva néni
szerint a tantervvel sincs baj.
- Igen, úgy
látszik, nálatok ez bevált.
- Mintha bizonytalan
lennél!
- Igen, egy kicsit
félek. Ha
a minisztérium feleslegessé válik, a
rendszer
kerül veszélybe.
- Tényleg, onnan
indultunk. Akkor a KAPTÁR a rendszer ellen hat?
-
Te mondtad, hogy a KAPTÁR egy rendszer. A gond az, hogy ez
másmilyen,
mint ami az egész országra
próbál kiterjedni. Sõt
ellentétes azzal.
- Akkor nekünk is el
kell menekülnünk
Magyarországról?
-
Akik korábban elmenekültek, másmilyen
rendszert akartak, mint amilyen
itt volt akkor. Olyan országba mentek, ahol olyan volt,
amilyet
szerettek volna. De olyan ország nincs a
Földön, ahol a
KAPTÁR-rendszer mûködik. Hiába
menekülnénk el innen, máshol sem
lennénk
szívesen fogadottak.
-
Ráadásul akkor idegenek lennénk ott,
és az idegenségrõl már
sokszor
beszélgettünk, hogy milyen rossz. Mi akkor a
megoldás? - kérdezte Pötyi.
-
Az, amit csináltok, csinálunk. A saját
környezetünkben, az osztályban,
az iskolában, a békéscsabai
tanárokon és gyerekeken keresztül
még vagy
200 iskolában, majd, ahová még eljut a
híre, illetve az én
cégemnél,
ott, ahol tanácsadó leszek, és
így tovább, mindenhol.
- De akkor két
rendszer fog egymással versenyezni.
-
Mindenki a maga környezetében
próbál változtatni. Nem az a
cél, hogy
megdöntsük a rendszert. Emlékezz a
Kölcsey idézetre. a KAPTÁR hat,
alkot, gyarapít, és a Haza fog fényre
derülni.