-
Na, kezdjünk neki! - mondta Pötyi. - Az Amfiteátrum
pont 50 kazettából van. Te pakold ki a
kartonból,
én meg összerakom.
A
mûvészi munka
elkezdõdött Egyszer kellett
félbeszakítani, amikor az öt
elsõ elõadó odament
hozzájuk. Megvettek egy-egy kazettát,
és egyikük
megkérdezte, hogy ki ez a Kovács Tomi,
és Szabó Andika. Amikor
megmondták, hogy õk is harmadikos
gyerekek, nem hitték el nekik.
Pötyi visszatekerte a
kazettát az elejére. Rozi éppen
lebújt az öt új
kazettáért, amikor
Éva néni nézett ki az
elõtérbe.
-
Már szünet van? - kérdezte
idegesen Pötyi. - Még nem vagyunk
kész!
-
Nem, csak most kezdõdik egy izgalmas
elõadás. Küldd be Rozit légy
szíves! - mondta Éva néni.
-
Már itt vagyok! - bújt ki Rozi az asztal
alól, és sietett az ajtó
felé.
- Gyere Rozikám!
Siess! - sürgette a tanító
néni.
-
Halkan a helyükre óvakodtak. Szerencsére
a sor
szélén ültek, és nem kellett
kellemetlenkedniük másoknak.
- Mirõl lesz
szó? - kérdezte
súgva Rozi.
- Figyelj, most
fogják bejelenteni.
-
Kedves kollégák! Most, ami következik,
úgy
nevezhetném, hogy egy revolverlövés a
pedagógusokra.
Egy
kis szakállas, farmeros bácsi jelent meg a
színpadon. Nem volt
tanártípus. Halkan beszélt,
de a bemutatás után olyan csönd
támadt,
hogy érthetõ volt a
leghátsó sorban is.
-
A bemutatást nem én találtam ki. Az
tény, hogy nem vagyok pedagógus.
Szeretem a gyerekeket, és kitaláltam egy
foglalkozás-sorozatot, aminek
az "Együtt Jobbat!" nevet adtam. Csináltuk
mûvelõdési házakban,
nyári
táborokban. Meghívtak a TV-be, bekerült
az Általános technika
tantervbe. 15 csoportban 159 gyerek vett részt benne
három év alatt.
Mirõl
van szó? Közös
kitalálásról. A
gyerekek megfogalmazzák, hogy mi az, ami
hiányzik, vagy nem igazán jó.
A sok ötlet
közül kiválasztanak kettõt.
Két csoportra válnak. A továbbiakban
egymás
mellett dolgoznak,
versenyezve egymással. Megnevezik, hogy ki a
vevõje annak, amit
ki
fognak találni. A következõ
kérdés, hogy mit
várnak ezek a vevõk a
kitalálandó "termék"-tõl.
Ezután azt
nézzük, hogy mit kell csinálnia a
terméknek, hogy ezeket az elvárásokat
teljesíteni tudja. Mondanék egy
példát. Öntözõt
választottak a gyerekek.
Az egyik vevõ a növény volt,
amit öntözni kell. Igényei
között volt, hogy
nem szereti az erõs
vízsugarat, mert eltörik tõle. A feladat
tehát, hogy
permetezni kellene
a vizet. A következõ lépés a
megoldáskeresés volt. Hogyan lehet a vizet
permetezni? Az egyik gyerek azt mondta, hogy "megdarálja".
Elmagyarázta, hogy érti. Egy
zuhanyrózsát
képzelt el, alatta egy forgó
fémcsíkot, amelyik apróbb cseppekre
bontja a
rózsából kifolyó vizet.
Egy kislány azt mondta, "késsel
elvág". Õ is
elmagyarázta, hogy amikor
mosogat, és a folyó víz alá
tartja a
kést, a víz hártyaszerûen
egy
vonalban esik le. A másik lány
rögtön
rávágta, hogy akkor
sétáljon a
szórófej. A késes
sétáló
szórófej reményteljes
találmány
volt,
világújdonság. 6 évig nem
jegyezték
be, és nem utasították el a
Találmányi Hivatalban. Végül
az akkorra
már munkanélküli fiatalok nem
tudták fizetni a fenntartási díjat.
A verseny
témája az egyes
szakaszokban kialakult számszerû
eredmény volt. Melyik
csapat talált
több vevõt, igényt, feladatot. Mindig a
másik
csapatnak kellett
eldöntenie, hogy elfogadja-e a
megfogalmazást. Voltak
viták, de nem
volt indulat bennük. Komolyan vették. Az
ötletgyûjtés elõtt
máskor is
tapasztalt dolog történt. Abból
idézek. A
két csoport szóvivõje
felállt, és megkérdezte:
"Tessék mondani
nem lehetne közösen gyûjteni
az ötleteket? Szükségünk van
ezeknek a
hülyéknek a gondolataira is!"
Innentõl eggyé vált a két
csoport. Az
ötletekbõl kiválogatták, hogy
mit
használnak fel a megoldáshoz,
megrajzolták,
leírták, hogyan fog
mûködni. A végén
idõ-, és munkatervet
csináltak, hogy, ha vége a
tábornak, ki, mikor, mit fog csinálni az
ügyben. A
csapatok jól
megvoltak együtt. Szerették ezt a
munkát. A
játékban is együtt
maradtak. Három egymást
követõ évben
szerveztünk tábort, az elsõn 14, a
másodikon 39, a harmadikon 49 fõ volt ott. Aki
korábban
volt, többnyire
eljött újra.
A gyerekek
meg voltak gyõzõdve arról, hogy
õk maguk találták ki
terméküket. Az
öntözõnél egy menedzsernek
jelentkezõ egri Kft. javasolta, hogy 10 %
tulajdonrészt adjanak nekem. A szülõk
fel voltak háborodva, hiszen a
gyerekek találták ki. Én
örültem ennek, hogy ennyire
háttérben tudtam
maradni.
A
gyerekek
kreativitása csodálatos. Szeretik a komoly
feladatokat. Ha úgy
gondolják, szívesen látom
önöket a bemutatómon, az
ötös teremben.
Köszönöm, hogy meghallgattak.