Roziéknak
csak 2 hét múlva volt pénzük,
hogy lovaglásra befizessék a kislányt.
Tündért, a kis pónilovat
ráirányította az ismert
útra, és egyenesen a
sárkányhoz ügetett. A
tisztáson meg is találta a
Hétfejût,
most már kedves barátját. Most nem
veszekedtek a fejek, de elég elkeseredett arcokat
vágtak. Rozi aggódva
kérdezte:
-
Valami baj
van? Mégsem tudsz elmenni innen,
Sárkány bácsi?
A
fejek
felélénkültek, és az egyikre
néztek. Õ szólalt meg csak:
- Tudod
kislány, nagyon vártunk! Szerettük volna
elmesélni neked, hogy milyen óriási
változást hoztál a
Sárkányok
Földjének. Mert az össze-vissza
beszéd átka nem csak rajtunk volt,
egész népünket ez
kényszerítette mozdulatlanságba.
Még aznap, amikor itt voltál, elindultunk,
és találkoztunk egyik
testvérünkkel. Elmondta a Hatos, hogy mit tanultunk
tõled, a testvérrel
megbeszéltük, hogy
gyorsan továbbadjuk a többieknek is a
megbeszélés módszerét.
Õ
ment észak, mi dél felé. Akivel
ezután találkoztunk, azzal tovább
bontottuk a hátralévõ
erdõdarabot. A hetedik
találkozáskor már 128-an tudtunk
továbbindulni. Csak, hát két
sárkány
beszélgetésénél
már a 14 fej nehezen tud szót érteni
egymással. Most gondold el, hogy vannak 14 fejû
rokonaink
is. Az összeveszés helyenként nem
leállást, nem is közös
akaratot, hanem szétszakadást okozott. Mit lehet
ilyenkor tenni? Éppen ezen gondolkodunk, de nem jut
eszünkbe semmi megoldás.
Rozi elgondolkodott. -
Tulajdonképpen mind hét fejed
ugyanazt akarja mondani a másik rokonnak, ugye?
-
Igen! -
bólogattak a fejek.
-
Akkor
elég, ha csak az egyikõtök mondja, nem?
-
De mi van, ha
rosszul mondja? - méltatlankodtak egyesek.
-
Akkor
másik fejet választotok! Mindenki mást
tud a legjobban. Úgy, mint amikor
megbeszéltétek, hogy ki igazítson
útba, a múltkor, amikor idetévedtem.
Egy mondanivaló, egy fej beszél. Így
nincs kavarodás, zûrzavar. Hogy melyik fej legyen
a
szószóló, azt elõtte el
lehet
dönteni. Minden fej elmondja, hogy képzeli
õ el a
dolgot, és aki a legjobb, az lesz, aki a másikkal
beszél. És ezt javasolja a rokonoknak is.
Elõször beszéljék meg a
fejek, hogy mit
akarnak mondani, azután, hogy ki mondja el. Akkor majd
értik mindannyian.
A
sárkány fejei összebújtak,
pusmogtak, majd a Hetes megszólalt:
-Rozi! Nagyon köszönjük
az ötletedet. Szeretnénk
meghálálni valahogyan, hogy
segítettél.
Sárkányföld
meg fog változni, mert már mindenki oda megy,
ahová a fejek közösen
eldöntötték. Tudunk találkozni
egymással, és a mostani javaslatod
után már szót
is értünk egymással. De ez azt jelenti,
hogy hírtelen nagyon sok
megbeszélnivalónk lett egymással,
ezért egy nagygyűlést fogunk
összehívni. Ha
megint eljössz, két
hét
múlva, nagy
ünnepséget csapunk a tiszteletedre, és
bemutatjuk neked a rokonokat. Hidd el, nem fogsz unatkozni.
Tudjuk,
hogy Tündért, a
pónilovacskádat egy órára
kapod kölcsön.
Úgy
döntöttünk, hogy megkapod
öregapánk régi
óráját, ami már
régen nem jár, de a mutatóit lehet
állítani. Ha beállítod,
hogy mikorra kell
visszaérned a ló-kölcsönzőbe,
akkor pontosan odaérsz akkorra, bármennyi időt is
töltöttél el 12 órán
belül előtte.
Rozi
megköszönte az ajándékot,
és miközben beállította,
már
arra gondolt, hogy ezután soha nem fog elkésni az
iskolából, ami azért néha
megesett, mert ilyen csodaórája van.
Illedelmesen
elköszönt, és
megígérte, hogy két hét
múlva
pontosan 3 órakor itt lesz. Felpattant
Tündérre, és elvágtatott a
már ismert
úton.