Végül
mégsem sikerült a szünetben Rozinak
és Éva néninek
összejönnie. A szokatlan fajta felelés
hatására elsöprõ volt a
lelkesedés, a
kérdezõsködés,
csengetésig Rozi és két
barátnõje moccanni sem tudott. A
tanító néni ugyan várt
rá, de rájött, hogy hiába.
Egyedül a tömeg szélén
elgondolkodott.
Mi ilyenkor a
szokásos tanári megoldás?
Csöndet parancsolni, és kivezényelni Rozit a megszeppent gyerekek
gyûrûjébõl. Szíve
szerint viszont õ is ott tülekedne,
kérdezõsködne. A régi
módszer
nem illett a helyzethez. Sõt! Az õ szerepe is
megváltozott.
Ez az osztályzásnál volt nagyon
más.
Az, hogy "megparancsolja", hogy a kislány
tervezze meg a felelést, még belefér a
régi formába. De, hogy az osztállyal
együtt adja az érdemjegyet, és nem
egyedül, befolyásolni, indoklást adnia
kell, az egészen új. Rájött,
hogy büszke arra, hogy el tudta fogadtatni az
osztállyal az indokait, és
módosították az
értékelésüket.
Te
jó ég! Én itt
szakértõ
voltam, egy, a sok közül, és nem
Tanár! Eddig az eszembe sem jutott, hogy egy
döntésemet meg kellene érttetnem a
gyerekkel. Így döntöttem, punktum.
És most? Megkérdeztek, hogy miért!
Igaz, Pityut is megkérdezték. Sõt,
elõször õt. Vajon azért, mert
az õ
véleményét fontosabbnak
tartották, mint az enyémet? Vagy, hogy
bemutassák nekem, hogy minden másfajta
vélemény érdekli õket?
Vagy, hogy
mintát adjanak nekem, hogy nekem is
véleményt kell mondanom? Hogy volt ez? Nem
beszélhették meg elõre! Ez nem egy
eltervezett
akció volt.
Egyszerûen elképzelhetõnek
tartották, hogy a másik
véleménye is lehet fontos, amit figyelembe kell
venniük. Nem a Tanáré,
másé! Jól válaszoltam? Te
jó ég!
Nem, a levonás nem hiba volt! A
játékhoz, a csaláshoz tartozott. Akkor
lett volna igazam, ha rossz lett volna a levonás
eredménye. Ha elszámolta volna magát.
És ezért kapott szegény Andi
hármast. Disznóság! Vagy
tapasztalatlanság? Fogalmazás
óránk volt, nem matek. A kaland, a
fantázia volt a tartalom lényege. Még
nem készültem fel ilyen nagy feladatra.
És az osztály? Õk sem. Szó
nélkül elfogadták az általam
adott jegyet. Igen, azért benne volt a
döntésükben, hogy a Tanár
döntését fogadják el. A
következõ órán meg kell
mondanom, hogy
tévedtem. Szavazzunk újra!
Hogy elment ez a
szünet! A gyerekek még mindig Roziékat
faggatják, legalább tízszer
mondatták már el vele a
történteket, és jönnek
más emeletekrõl is.
Gyerekek, nem
hallottátok a csengõt? Mindenki az
osztályába!